Amíg az ember nem kerül a mézes-csupor közelébe, addig nem is tudhatja, hogy létezik, ergo nem hiányolja, nem számít rá. Nem reklamál, ha fizetni kell az italért, amit elfogyasztott.

Aztán egyszer csak jönnek a meghívók mindenféle buliba, rendezvényre, kiállításra, moziba, ahol aztán azt veszi észre, hogy:

A. a rengeteg un. celeb-en kívül mindig ugyanazokat az arcokat látja

B. soha semmiért sem kell fizetni.

És ezt szépen megszokja. Azt, hogy felkerült arra a bizonyos listára, ahol kétféle ember van. Az egyik, akinek az arcából a média él, a másik, aki ugyanezeket a remekbe szabott orgánumokat a reklámjaival eltartja. A lényeg a nap végén, hogy a pórnép fogyasszon, költse a pénzét, a multinacionális céges tulajdonosainak meg hízzon a bankszámlájuk, repüljenek a tőzsde árfolyamok.  Borzasztó egyszerű a mechanizmus. A média kitermeli az arcokat, akikkel ideig-óráig el lehet adni a "terméket". És mi mind ehhez asszisztálunk. Miközben azt hisszük, bármi közünk is van az egész bulihoz. Pedig nincs. :(

Az ismert arc az akar maradni, ehhez pedig szüksége van a publicitásra, a marketinges pedig fontos embernek akarja érezni magát - ezért aztán egyik sem hiányozhat a buliról. Csak éppen mintha két külön kasztot alkotnának. Részemről sosem éreztem ingerenciát arra, hogy bármilyen híres/hírhedt arcot megszólítsak egy összejövetelen, hiszen nem gondolnám, hogy bármi érdekeset tud nekem mondani. Másrészt meg mivel nem olvasok bulvárt, a legtöbbről azt sem tudom, ki fia-borja. Azt hiszem, azokat, akik nyomban odarohannának Győzikéhez egy autógrammért,  nem hívják meg ezekre a helykre.  :) Na jó. Egyszer mégis előfordult, hogy odamentem valakihez. Még 2006-ban sok sikert kívántam Talmácsi Gábornak Brnoban, ahova nekem is jegyem volt a híres C szektorba. Ekkor még senki sem ismerte őt, hiszen ebben az évben lett világbajnok, szponzorai sem voltak, tényleg nagyon szűk, motoros kör volt az, akinek mondott valamit a neve.

Mint valami titkos kód, bizonyos nevekkel minden ajtó kinyílik és semmiért sem kell fizetni. Ha a kifejezett táncolós-iddogálós bulikat nem is számoljuk, 3 éve nem fizettem például moziért, hiszen még premier előtt valamelyik kedves partner minden jobb filmre elhívott, ahol aztán jobb esetben pezsgő és lazacos falatka, rosszabb esetben kóla és pattogatott kukorica várt. Fesztiválra és rendezvényre is csak akkor mentem, ha kaptam a jegyeket és persze akkor is sokszor csak a VIP-ig jutottam, mert minden olyan helyszínen, ahova pénzért is be lehet jutni van egy, vagy több, "réteges" elkülönített rész, azoknak, akik nem fizettek a belépésért, ellenben még az ital áráért sem szeretnének a zsebükbe nyúlni Egészen megdöbbentő volt látni és saját bőrön megtapasztalni, hogy a belépőjegy tízezres költségének megspórolása után jól fizetett managerek hogyan képesek rinyálni, hogy nem lehet a VIP-ból az ingyen söröket kidobálni a haveroknak is. "Akasztják a hóhért" mondanák az okosak, én viszont tényleg senkinek sem kívánom, hogy bármilyen rendezvényen a VIP részleggel kapcsolatosan bármilyen felelőssége, feladata legyen. Mert ott, abban a pillanatban kívülről látja a fajtáját és ez nem mindig szép élmény.

Örök élmény viszont, hogy az elmúlt években nagyon sok olyan helyre eljutottam, ami nem adatik meg mindenkinek és ezért hálás is vagyok a sorsnak. 22 éves voltam csak, amikor a Forma 1-et a VIP-ból francia pezsgőt kortyolva nézhettem végig, majd találkozhattam a pilótákkal és megnézhetem a járműveket közelről, közben még hülye kérdésekkel zaklatva a fejlesztő-mérnököket. Tudom, hogy ezért az emlékért nagyon sokan nagyon sokat hajlandóak lennének tenni. Hihetetlen volt továbbá a világ egyik legjobb bulijában, az Oktoberfesten az asztalon táncolni a kollegákkal. Hogy csak a legkellemesebb emlékeket emeljem ki, sokáig tudnám sorolni.

Ahogy korábban is írtam, nem vagyok naiv, tudom tehát, hogy ez az egész nem nekem, hanem a pozíciómnak szól/szólt. Vagyis vége, nem fogok több meghívót kapni egy ideig. De azt gondolom, hogy habár mindez hiányozni fog, lesznek helyette más fontosabb dolgok az életben. Hiszen teljesen mástól fogom magam különlegesnek érezni hamarosan!

A bejegyzés trackback címe:

https://kapirgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr31632625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása