Nem coffe shop, nem piros lámpás ház, nem melegbár, nincsen sem szélmalom, sem fapapucs  vagy tulipán és van Gogh-hoz sincs semmi köze. Sőt, még Heinekent sem csapolnak, és hering vagy krokett sem kapható. A Supper Club kicsit sem holland, viszont számomra nem kérdés, hogy miért pont Amsterdamban született ez a hely.

A Supper Club-ot nem lehet kategorizálni, a Supper Club amolyan all in one vendéglátóipari egység. Egy az iparágban szintén érdekelt ismerősöm szerint, vendéglátósként nem lehetsz egyszerre minden. El kell dönteni, hogy étterem, kocsma, diszkó vagy bár akarsz lenni. Pedig dehogynem lehetsz több minden is egyszerre, íme a bizonyíték!
Először is a Supper Clubot misztikum lengi körül. Van ugyan egy website-ja, de léte alapvetően szájhagyomány útján terjed, nem hirdetik magukat. Ha már tudod, hogy létezik a hely, akkor sem lehet csak úgy berontani, be kell jelentkezni. A foglalás napján délután még felhívnak, hogy visszaigazold az érkezést és megadják a pontos címet. Az utóbbi igen hasznos, mivel az épület kivülről nem tűnik másnak, mint egy szimpla lakóház. Kis réztábla jelzi: „members only”, plusz egy darab csengő.
Érkezés szigorúan fél8-8 között, egy hostess nyitja az ajtót és elképesztő design tárul a szemed elé. Először egy vörös szobába terelnek be, ami úgy fest, akár egy sztriptízbár, króm-rudakkal ternészetesen. Itt várakoznak a vendégek egy-egy pohárkával a kezükben, nyilván még nem ittak eleget, hogy a rudat kipróbálják. 9 felé megnyitják a nagytermet, ami hófehér. Vagy 10 méter a belmagasság, kis erkélyek mindenhol, középen egy DJ pult és egy teljesen nyitott látványkonyha fogad. Cipő le, mini asztalok és párnák, keleti kényelem, nyugati színvonal és még nyugatabbi árszínvonal. Egy vacsora 70 EUR-ba kerül és nem lehet válogatni, jön, ami jön.  De szavamra, megéri a pénzt! Hideg, majd meleg előétel, főétel, még egy főétel, desszert. Minden az utolsó rizsszemig kifogástalan, stílusa meghatározhatatlan, leginkább fúziós. Világhírű séfek, kizárólag bio alapanyagok, csúcsgasztronómia. Mindezt három óra alatt szolgálják fel a gólyalábas pincérek az erkélyeken dagonyázó látogatóknak.. Eddig a gasztronómia.
Ami a fogások közt történik, azt hívhatjuk úgy: szórakoztatás. Cirkusz, színház, koncert és performance. Láttam itt a vers felolvasástól kezdve, az  eszméletlen táncprodukcióig át, a modern bohócig mindent. Sőt, 2002-ben amikor Lady Gaga még egy lófejű amerikai gimnazista volt, egy nagyon különösen bizarr külsejű, széttetovált táncos azzal sokkolta a Super Club közönségét, hogy széttépett egy plüssmacit  és egy nyers hús vett ki belőle, amit azonnal el is fogyasztott. Mindezt úgy, hogy előtte és után a vendégek kedélyesen vacsoráztak.
Amikor már mindenki eleget evett és persze eleget ivott, akkor kezdődik a buli. A fehér teremből fokozatosan visszaáramlik a nép a vörös szobába, ahol a legjobb DJ-k szolgáltatják a talp alá valót.  Bizonyíték erre a Super Club saját kiadású CD-je. 
A legjobbat a végére hagytam. A WC-t, ami fekete. Vörös, fehér, fekete. Furcsa mellékhelyiség sok helyen van, sőt, minden jobb étterem belsőépítészeti alkotásként tekint a mellékhelyiségre. De kevés étterem meri azt megtenni, hogy női és férfi WC helyett a két ajtón homo és hetero felírat legyen. Na, egy ilyen hely csak Amsterdamban lehet!

A bejegyzés trackback címe:

https://kapirgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr453542752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása