15 évnyi láncdohányzás után 3 éve szoktam le. Aki most azt gondolja, hogy könnyű nekem, az ne is olvasson tovább.

Minden ember más, ezek nem örök érvényű igazságok, de nálam már működtek, ki tudja, talán van még egy ember a földön, aki hasonlít rám. Nem kioktatás, hanem jó tanácsok, praktikák következnek:

 

Akarni kell nemdohányozni, hogy miért akarod, az másodlagos, de igazából kell akarni. Akkor próbáld meg letenni, ha megvan az őszinte akarat, nem akkor, ha mások forszírozzák. Ha nem őszinte az akarat, nem fog menni. És minél több sikertelen próba, annál kevesebb hit abban, hogy sikerült és pont ezen a bizonyos hiten múlik minden.

 

Ezek mind csodás eszközök és nagy üzletek is, kár, hogy egy darab nikotinos rágóban annyi nikotin van, mint egy fél doboz cigiben. Azonnal fejbe csap, ha elrágod és nagyon káros. De ha ebben hiszel, akkor csináld, a hit a lényeg. Valahol úgyis tudod, hogy nem ezen múlik, hanem rajtad.

 

Aki cigizik, annak az élete cigitől cigiig tart, aki nem, annak sajnos egyben kell lenyomni az egészet. Szívás. Van olyan ember, aki totális időzavarba esett dohányzás híján, fogalma sem volt róla, hogy merre-hány óra, mindenhonnan elkésett. Ezért kell támpontokat találni. Időközönként inni egy pohár vizet, enni egy almát, elolvasni egy viccet, nyújtózkodni kicsit, sétálni, valami rituálé kell, ami jólesik. Ezen kívül pedig ne rugózz állandóan azon, hogy nem dohányzol, ne számold a napokat!

 

Abban mindenki egyetért, hogy a dohányzásról leszokni kutya-nehéz. A leggyakoribb gond, hogy pár nap nemdohányzás után annyira büszkék leszünk magukra, hogy ünneplésképpen rá is gyújtanánk. Hiszen már milyen régen önmegtartóztatok, ettől igazán nem lesz semmi bajom, mekkora előrelépés ez a napi 1 dobozhoz képest! 1 cigi valóban nem katasztrófa, kivéve, ha éppen leszokóban vagy, mert akkor nagy eséllyel kezdődik minden előröl. Ne egy cigivel ünnepeld a sikert, hanem olyasmivel, amivel azelőtt nem tudtad volna.

 

…most már talán érzed is őket. Végy aromafürdőt, aromaszappant, aromagyertyát, aroma-terápiát, aroma-bármit. Végre rájössz, mi értelmük az aroma-izéknek Élvezd az illatokat, szánd rá az időt erre.

 

Ahogy az illatokat, úgy az ízeket is jobban fogod érezni. Hajrá hát, egyél jókat! Ezt most nem a fogyókúra ideje, ezért készülj rá, hogy egy kevés bizony fel fog szaladni. Viszont sokkal könnyebb lesz leadni, ha nem fuldoklasz majd sportolás közben – talán még jól is fog esni az a szigetkör, ha nem köpöd ki a tüdőd alatta.

 

Az első hónapban tedd félre a dohányt, amit nem költöttél cigire és vegyél magadnak belőle valamit! Valami elképesztően drága holmit, amiért sosem adnál ennyi pénzt, de úgy kipróbálnád, milyen érzés felvenni, magadra kenni, megenni, meginni, tapogatni, csinálni.

 

8. Nézz körül az utcán, ki cigizik kényszeresen!

Örül neki, hogy nem dohányzol és sajnálj mindenkit, aki igen. Ha elbizonytalanodsz döntésedben, elég közelebbről megszaglászni egy dohányost és máris tudni fogod, hogy jó úton jársz.

 

Egy slukk semmiség, egy cigi sem akkora katasztrófa, de az sem, ha alkalomszerűen elszívsz pár szálat. Persze nem egy dobozzal, hanem 2-3 szálat, például társaságban. Na ez az, amit csak az tud megcsinálni, aki sosem volt nikotin-junkie, vagy régen leszokott már. Nekem 2 év kellett ahhoz, hogy rá merjek gyújtani, abban a biztos tudatban, hogy csak egy estére szól. Olyat viszont még nem láttam, hogy egy nagy dohányos egy kicsit leszokott volna, pl. napi 1-2 szálra. 1-2-ből hamar lesz 3-4, majd fél doboz és pár hét lefogása alatt ugyanaz a helyzet.

 

Elárulok egy titkot: ha holnap megtudnám, hogy halálos betegként hónapjaim vannak hátra, azonnal visszaszoknák a cigire. Miért? Mert alapvetően nagyon élvezetes dohányozni, de túlságosan nagy árat fizetünk érte, ami nem feltétlen valami rémületes tüdőrák, ami mindig mással történik, hanem kis hétköznapi dolgok. Büdösnek lenni, köhögni, pénzt költeni, lelkiismeret-furdalás, maga a függőség-tudat (rettegés, hogy nem tudok majd rágyújtani itt-ott akár órákig) stb. ha van holnap, ezek mind nem érnek annyit, mint az élvezet.