Nem vagyok panaszkodós típus és sosem gondoltam azt, hogy mindenhez értek, ezért aztán alapvetően bízom a szakemberekben, legyen az hűtőszerelő vagy orvos. Lehet ezt buta naivságnak gondolni, de a lényeg az, hogy én érzem magam jobban optimistán is bizakodón, mint örök gyanakvásban. De sajnos orvosban többé nem bízhatok.

2013 februárjában, több mint három év késéssel pajzsmirigy alul-működést diagnosztizáltak nálam. Az utolsó utáni percben történt mindez egy halott gyerekkel, egy hirtelen császármetszéssel és az önbizalmammal fizettem értve. Csak idő kérdése volt, hogy a munkám és vele sok minden más is odavesszen.

No, de menjünk a történet elejére, 2010 januárjába, amikor egy csodálatos és problémamentes terhesség után kislányom született, császármetszéássel.  Az orvos elszámolta a szülés időpontját, így a megengedett 2 helyett 3 héttel hordtam túl a babát, aki ennek ellenére nagyon pici volt. Választott szülészem, Dr. Herczeg Szabolcs egy rendkívül szimpatikus férfi volt, akivel az első perctől fogva megtaláltunk a hangot egymással. Emberileg hozta a tökéletes nőgyógyászt, a szakmai tudását pedig nem kérdőjeleztem meg, ráadásul azt gondoltam, hogy a Róbert Károly Magánklinika nem engedheti meg magának, hogy felkészületlen orvosokat alkalmazzon. Így aztán ezen a naptáros ügyön átsiklottam, inkább élveztem az anyaságot.

Telt s múlt az idő, a második gyerekem pedig az elsőhöz hasonlóan azonnal megfogant. 5 hónapos terhes voltam, amikor egy olyan születési rendellenességet diagnosztizáltak nála, aminek egyértelmű oka az akkor még ismeretlen betegségem volt. Mivel Herczeg doktor elfelejtett elküldeni a terhesség elején szokásos vérvizsgálatra, nem derült fény a problémámra. Ebben az időben egy pici gyerekkel ingáztam Genf és Budapest között, bevallom, nekem sem esett le, hogy elmaradt a vérvétel, bíztam az orvosomban. Ő viszont nemcsak a pajzsmirigyproblémát, hanem a magzat fizikai elváltozását sem vette észre az utrahangon, ellenben végig nagyon kedves és empatikus volt. Egy nem kötelező, de erősen ajánlott vérvizsgálatnál derült ki, amire ha nem fizetek be, akkor talán szülhettem volna egy életképtelen gyereket a terhességem végén. Dr. Papp Csabához kerültem a Klinikán, aki elmondta, hogy a baba problémája a 3 hónap végén esedékes ultahang vizsgálatnál már jól látható volt, ezért azonnal a művi terhességmegszítást kellett volna végezni, ismertebb nevén abortuszt. A 10 perces kis műtét helyett, 5 hónapig élt és mozgott bennem egy baba, akinek a megszülésével még 2 napig küzdöttem, teljesen motiválatlanul. Majd még egy napba telt, mire felocsúdtam a morfium-mámorból, és hónapokba, mire valahogyan elfogadtam a helyzetet. Soha senki nem akart utánajárni, miért alakult ki a rendellenesség, a gének rossz össze-kapcsolódásáról hadovált mindenki. Én pedig éreztem, hogy bennem volt a baj, de azt hittem lelki és nem testi eredetű.

Eleinte a tragédiának tudtam be a rosszkedvemet, illetve annak a ténynek, hogy az istennek sem akartam visszanyerni a szülések előtti formámat. Úgy döntöttem időt adok magamnak. Néhány hónap múlva azonban rendszertelenné vált a korábban mindig nagyon pontos ciklusom, ezért visszamentem dr. Papp Csaba magán-rendelésére, aki sok pénzért, vizsgáltatok nélkül sárgatest hormonokat írt fel nekem, mert szerinte egy újabb baba segít majd az én bánatomon! Ez 2012 nyarán volt, ez volt az a nyár, amikor kizárólag levest ettem, állandóan futottam és mégis csak híztam és híztam. Fásult és fáradt voltam, alig tudtam gondolkodni, éreztem, hogy valami baj van velem, de nem tudtam mi. Nagyon nehezen ment a munka is, később az endokrinológus meglepődött rajta, hogyan tudtam ezzel a betegséggel dolgozni. Mindent megpróbáltam: homeopátiáztam, bél-tisztítottam, zsírleszívást fontolgattam - azt hittem, ha leadok pár kilót, akkor újra erős és boldog leszek.  A pajzsmirigy-hormon hiánya gyakorlatilag az anyagcserét lassítja, aminek számos következménye közül a gyomrom bizonyult a leggyengébb láncszemnek. Ősszel már többször kerültem kórházba a görcsökkel, és minden alkalommal, minden orvos valamilyen nagy bajt akart kizárni. Mind olyan horror forgatókönyveket vizionált, hogy perforált a belem vagy begyulladt a vakbelem, pedig egyszerűen csak nem tudott semmi sem rendesen felszívódni a gyomromban. Amikor végül kiderült, hogy az életem nincsen veszélyben, hazaengedtek további kérdések, vizsgálatok nélkül. De én továbbra sem voltam jól és nem értettem, hogy miért ülök sírva Mikulás estén a Fiumei úti kórházban, ahelyett, hogy kislányom csizmájába dugdosnám az ajándékokat.

Végső kétségbeesésemben, 2013 februárjában kigugliztam a körzetileg illetékes házi orvos nevét és elmentem a rendelésére. Ezt csinálja az egyszerű ember, ha fáj valami. Dr. Ballya Irén nem tett egyebet, mint alaposan megvizsgált. Láss csodát, kiírt egy teljes vérvizsgálatot és megnézte a lelet minden sorát. Nagyon meg is lepődött rajta, azonnal felhívta egy endokrinológus ismerősét, aki elmondta neki, hogy van úgy, hogy valami olyan kóros, hogy egyszerűen nem tudják a műszerek megmérni a laborban. Mint amikor egy elefántot a patikamérlegre teszünk - nem tudni hány kiló, csak annyi a biztos, hogy több mint 20 gramm. Az én leltem is ilyen volt, egy nagy error jel volt benne, aki ránézett, tényleg hihette azt, hogy bedöglött a gép. Ha egyáltalán ránézett valaki valaha valamilyen valamelyik kórházban. Rövid telefonos konzílium után felállították a diagnózist és én másnap elkezdtem szedni a gyógyszert, ami életem végigég elkísér majd. Tettem még egy gyenge próbálkozást az állami egészségüggyel, az endokrinológián soron kívül fogadtak a betegségem súlyossága miatt, de láttam, ha háromhavonta kapok időpontot, évekbe telik, míg rendben leszek. Magánorvosnál, sok pénzért, fél évbe telt, hogy beállítsák a gyógyszer adagolását. Sajnos a három év alatt kialakult még pár olyan szövődmény, amivel járhatom még az orvosokat egy ideig, de legalább visszakaptam az életem. Visszakaptam a testem, és visszakaptam az energiámat, újra tudok gondolkodni. Ami örökre elveszett, az a bizalom az orvosok iránt.

 A hypothyreosis népbetegség, főleg a nőket érinti, tipikusan az első terhesség során alakul ki. A diagnosztizálása fatálisan egyszerű – egyetlen vérvizsgálattal, teljes bizonyossággal igazolható. Kezelése nemkülönben – hormonpótlással. Nagykönyvbe illő eset vagyok, de három év alatt egyetlen olyan orvossal sem hozott össze a sor, akit érdekeltem volna. Lesújtó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.