csib 2010.07.23. 16:47

Project kick-off

Malterszagú gyerekkor! Sokaknak volt ilyen, nekem pont nem, de majdnem az összes gyerekes barátnőm/ismerősöm megajándékozta magzatát egy építkezés, vagy lakásfelújítás élményével. Adélt sem fosztom meg ettől, hiszen olyan izgalmas az egész! Jönnek majd mindenféle emberek, mindenféle fura eszközzel, járgányokkal, megannyi kaland – ezt nem csak a tökös kissrácok szeretik ám! Volt olyan barátnőm, akinek a fiát konkrétan megviselte, hogy készen van a lakás, kvázi nincsen többé csempézés.

2 komment

Címkék: hírek lakás

Mindig is szerettem iskolába járni. A tanulás sem zavart különösebben és biztos, hogy nem szerettem volna ennyire, ha nem ment volna jól, mert ki szeret olyan helyre járni, ahol kudarcok érik?! Persze nem a tanulás miatt szerettem igazán a sulit, hanem a társaság miatt. Gyerekként és kamaszként természetes, hogy szeretünk kortársaink társaságában lenni, az intézményt, ami erre díszletként szolgál pedig iskolának hívják. Vannak aztán magányos arcok és a korai szociopaták is, akiket zavarnak a többiek, de én nem tartoztam közéjük. Érdekes, hogy egyik osztályt sem könnyeztem meg és meg sem fordult a fejemben, hogy ezekkel az emberekkel már nem fogok nap, mint nap találkozni, és jaj, de milyen szomorú ez. Csak jóval később esett le, hogy hiányoznak az osztálytársak, addigra meg már voltak újak. Egészen mostanáig.

KPI:

  • tömeg: 6030 g
  • anyajegy: 1
  • fog: 0
  • kaja: reggeli, tízórai: tej; ebéd: zöldség/gyümölcs; uzsonna: milupa + gyümölcs; vacsi: tej + tejpép
  • szuszi: 9-6-ig, délelőtt 2 óra, dél körül fél óra, délután 1-2 óra
  • ruha: 68-as
  • aktivitások: sikoltozásos nevetés, fordulás hátról hasra napi 10x minden szituációban és terepen, kapirgálás, színes dolgok bámulása és tapogatása, különböző dolgok szájba vétele, kezecskékek lábacskák fogdosása, ökölrágás, kevés sírás

 

  • egyéb fontos események:
  • új ízek minden mennyiségben:
  1. édes-krumpli és sárgarépa
  2. cékla-krumpli
  3. brokkoli krumpli
  4. avokadó-tejpép
  5. alma-banán-őszibarack mindenféle kombinációban
  • első strandolás és pancsi a privát medencében
  • második holland út és az első esküvői buli
  • oltások 3. kör
  • baba-mama tornára járunk a MOM-ba, heti 2-3x (Adél a súlyzóm..)

 

  •  

1 komment

Címkék: riport

KPI:

  • tömeg: 5510 g
  • kaja: napi 4x 150-200 g, 1x 150 g Milupa (brrr...)
  • szuszi: 9-6-ig, délelőtt 2 óra, dél körül fél óra, délután 1-2 óra
  • ruha: 62-es és 68-as
  • aktivitások: kapirgálás, mosoly, hangos nevetés, színes dolgok bámulása beszélgetéssel, kezecskék bámulása és kulcsolása, ökölrágás és aktív csörgőzés, kevés sírás

 

  • egyéb fontos események:
  • hátról hasra és hasról hátra fordulás
  • új ízek kostolgatása, a sárgarépa a kedvenc, banán lecsúszik, alma egyenlőre parkolópályán
  • első megfázás :(
  • oltások 2. kör
  • baba-mama tornára járunk a MOM-ba, heti 2-3x (Adél a súlyzóm..)

„Hogy vagy képes kórházba menni?” – kérdezte meglepetten sógornőm, majd gyorsan hozzátette, hogy egy ilyen bensőséges és csodás eseményt, mint egy gyermek születése ő bizony csakis a saját lakása falai között tudja elképzelni, szóba se jöhet bármilyen idegen hely, pláne nem egy kórház. Brrr.

A 12. kerületben rendben mennek a dolgok. Jófej emberek dolgoznak az Önkormányzatnál és sok pozitív dolog valósul meg az adófizetők pénzéből. Épül és szépül. Persze-persze, itt jó sok pénz van, így könnyű! Hát igen, pénz mindenképpen kell mindehhez, de nem garancia semmire, hiszen akár el is panamázhatnák a vezetők a nagy lóvét, vagy hülyeségekre költhetnék – de nem teszik. Másrészt, én nem hiszem, hogy a helyi polgármesteri hivatal, okmányiroda köztisztviselői többet keresnek, mint más kerületben, az itteni arcok valahogy mégis normálisan állnak a munkájukhoz.

Ezt a kis bevezetőt csak azért akartam elmondani, mert a sok-sok ajándék közül, amit mindektől kaptunk, az Önkormányzat ajándékának örültem a legjobban. Kaptunk ugyanis egy facsemetét, amit a kertben elültettünk a hétvégén. A kis fa mellé egy tábla is dukál, ami szerint ezt a fát Adél születésének tiszteletére ültették. Vagyis pont annyi idős, mint Őnagysága. Együtt fognak növekedni a következő évtizedekben. Akár évente, minden tavasszal képet is készíthetünk majd róluk, hogy egy albumba téve lássuk a folyamatot, mennyit nőtt Adél és mennyit nőtt a fa… Ha majd Adél 90 éves lesz, a dédunokáinak megmutathatja a fát, ami annyi idős, mint ő… Ez egy nagyon szép gesztus, sokkal jobban örültem neki, mint akármilyen ajándékcsomagnak, vagy vásárlási kuponnak.

Állhatna ez a fa bárhol az utcán, de minek állna bárhol, ha lehet állhat annak a társasháznak a kertjében, ahol a kislány első évét, éveit töltötte. Azt gondoltam, egy fa mindenkinek jó, mert árnyékot ad és fotoszintetizál… Hát nem, mindig akad valaki, akinek problémája van, bármilyen jó dolog is történjék. Vajon milyen ember az, aki 50 évesen letol azért, hogy egy fa majd 20 év múlva esetleg, talán, lehet beárnyékolja a konyháját, amit valószínűleg ő meg sem fog élni, ha ilyen ütemben iszik és dohányzik?! No comment.

 

Itt az első kép a frissen ültetett fáról és a lányról, remélem sok követi majd:

 

Közeledik az anyák napja, így hadd engedjek meg magamnak egy érzelgősebb bejegyzést – habár megígértem, hogy ilyesmi, illetve pelenkákkal és azok tartalmával kapcsolatos témák nem lesznek a blogon…

csib 2010.04.28. 22:09

Critical mums

A Critical Mass-szal egy időben rendezik meg a Crictical Mums nevű felvonulást is, ami gyakorlatilag egy babakocsis demonstráció a bringások mellett, helyesebben a bringások között. Gondoltam, jó alkalom lesz, hogy az vacsiúj és trendi ernyős kocsimmal debütáljak sorstársaim között! Utólag belátom, inkább egy zacskó bio-köles és egy indiai mintás kendő kellett volna a hatásos megjelenéshez.

Gyanúsnak kellett volna lennie, hogy az eseményt a mamami.hu-t hirdették, ahol én is vásároltam a kendőmet. Sosem felejtem el az eladó arcát, amikor meglátta, hogy a kendő angol gyártója kis ikonnal jelezte a csomagoláson, hányféleképpen variálható a poronty a cuccban, beleértve a menetiránnyal szembeni, kukucskálós pózt. Felháborodottan közölte ugyanis, hogy így nem hordunk gyereket, hiszen nem lehet, hogy nem az anyára néz a pici, hát megijed szegény, és akkor ő át is fogja húzni a ezt a kis ikont a csomagoláson…

Visszatérve a Critical Mums-ra, nem sokan gyűltünk össze, kb. van 20-30 babakocsi volt és eldobható pelenka, meg batikolt póló híják, ráadásul egy trendi babakocsival ki is lógtunk a sorból rendesen. De legalább sétáltunk egy jót az Andrássyn, kipufogóbűz nélkül, ez se semmi

És itt egy aranyos kép a legkisebb demonstrálóról, aki leginkább a plüss állatkákkal van elfoglalva, nem pedig a Critical Mass szellemiségével:

 

csib 2010.04.23. 11:59

Miért sírsz?

Minden friss anyukának kb. 3 millió kérdése van a gyerekneveléssel és gondozással kapcsolatosan. Ennél már csak azoknak a kérdéseknek a számossága több, amit a saját kisbabádtól szeretnél megkérdezni! Például, hogy jól érzed-e magad? Tetszik-e a kiságy? Szorít-e zoknid? Melyik cumit csíped jobban? Jó lesz ez a rádió, vagy dobjak be egy cd-t neked? Fázol vagy meleged van? Maradnál még egy picit a pancsiban, vagy essük túl a pizsilövésen és jöhet a kaja?  A lámpát nézed odafent? Eszel még vagy már csak sunnyogsz a maminál? Miért kiabálsz a kedvenc katicabogaraddal? …

KPI:

  • tömeg: 4740 g
  • kaja: napi 5x, 130-150 g, kevés babatea
  • szuszi: 10-f8-ig
  • ruha: 56-os és 62-es (a test 56-os méretű, de a lábak és karok 62-esek)
  • aktivitások: kapirgálás, mosoly, sikoltozás, színes dolgok bámulása beszélgetéssel, kezecskék bámulása és kulcsolása, kevés sírás

 

  • egyéb fontos események:
  • hosszas és küzdelmes próbálozások után hátról hasra fordult, egyszer (04.15.)
  • sok-sok különböző hang
  • első éjszaka máshol
  • első repülőzés Hollandiába
  • oltások 1. kör
  • kész van a személyi igazolvány és a holland útlevél

2 komment

Címkék: baba riport

KPI:

  • tömeg: 4000 g
  • kaja: napi 5-6x, 100-120 g
  • szuszi: 10-7-ig
  • ruha: 50-es és 56-os
  • aktivitások: kapirgálás, mosoly, színes dolgok meredt bámulása, kevés sírás

 

  • egyéb fontos események:
  • sok látogató:
  1. barátok Hollandiából: Caroline és Paul
  2. nagybácsi és családja: Gigi, Jutka és Csabi
  3. barátok: Ági és Csabi, Juli és Léna, Anikó az ikrekkel (Vanda és Gordi)
  • még több üdvölőlap és ajándék
  • babamasszázs tanfolyamra kezdtünk járni

3 komment

Címkék: baba riport

KPI:

  • tömeg: 3510 g
  • kaja: napi 6x, 60-80 g
  • szuszi: 10-6-ig, néha 4-5-kor ébredés, kaja majd alvás újra
  • ruha: szigorúan 50-es
  • aktivitások: sírás, kapirgálás

 

  • egyéb fontos események:
  • sok látogató:
  1. holland nagyszülők, Monica és Jaap
  2. magyar nagyszülők: Rozi és Géza
  3. nagybácsi és felesége: Patty és Ard
  4. dédipapa és második felvonásos családja
  5. barátok: Lidi, Robi és Reno
  • rengeteg üdvölőlap és ajándék
  • első séták
  • első autózás

 


 

 

 

 

 

 

 

 

Adél még meg sem született máris többet utazott az átlagos magyar, de akár nyugat-európai embernél…

... természetesen még nem a holland útlevéllel. Olyan egyszerűnek tűnt, hogy végül mégsem lett olyan egyszerű. Hogy majd odamegyek. Két nyomorult papírral, az anyakönyvi kivonattal és az apaságival. Hogy még le se kell fordítani, mert beszélnek a követségen magyarul. Lári-fári. Hetek óta intézzük az útlevelet, nincsen kész. De a személyi igen.

Majd igyekszem beszámolni az első nagy utazásról! :)

Na, itt egy durcás kép az Adélról. Végülis én is ilyen képet vágnék, ha ennyit szarakodnának a papírjaimmal :

 

 

csib 2010.03.20. 10:19

Igénylő arcképe :)

Ez lesz Adél személyiében a kép, szerintem ultracuki!

Végre kezemben tartom 7 hetes kislányom végleges anyakönyvi kivonatát! Sejtettem, hogy a hatóságok nincsenek turbó fokozatba kapcsolva, de ennyi bonyodalomra nem számítottam.

2 komment

Címkék: hírek baba

Kambodzsa szívszorítóan szerencsétlen hely. Felejtsük el Angkort és annak környékét! Aki csak ennyit látott az országból, fogalma sincs róla.

Szerencsémre olyan országban születtem, ahol a férfiak és a nők pár évtizede már minden szempontból egyenlők, így annak sincsen társadalmi/vallási jelentősége, hogy lányom, avagy fiam születik. Nemesi, királyi családokban párszáz éve még fontos volt egy a nevet és fele (vagy egész) királyságot tovább örökíteni képes hímnemű utód létrehozása. Persze Hollandia ebben is élen járt, az első királyság volt, ahol a trónt hivatalosan lánygyermek is örökölhette. A jelenlegi trónörökösnek is három, pici szőke lánya született az argentínai diktátor lányától, a legidősebb Amália majd egyszer királynő lesz. Most is királynő van Hollandiában, csakúgy, mint Angliában és biztos van még pár aktuális nőnemű uralkodó.

Nagyon nehéz objetíven horoszkópot nézegetni abban az esetben, ha az ember ismeri az illetőt, akiről szó vagyon. Képtelenség ugyanis elvonatkoztatni a fejünkben lévő tudástól, emélkektől, gondolatoktól.

Egy bébinek is van személyisége, ez nem vitás! Ezért aztán nem néztem meg részletesen Adél csillagjait, mert tudtam, hogy addig nézem, amíg a számomra szimpatikus tulajdonságokat, illetve a saját első tapasztalataimat bele fogom képzelni. :)

Másrészt vannak, akik nálam sokkal jobban értenek az asztrológiához, ezért álljon itt egy szakértő első gondolat-rohama (copyright E):

 "... rák ascendens, rajta a leszálló holdcsomópont, aminek a kérdésében óvatosan közelít az asztrológia, az én érzésem szerint fontos karmikus jelölő, főleg, ha ilyen kulcsponton van, szóval szerintem, hangsúlyozom, hogy szerintem, valami fontos dologért jött amit teljesítenie kell. Rákban áll, vagyis érzelmi motiváció, amit nagyon racionálisan fog véghezvinni, hisz minden más fontos dolog föld, illetve levegő jegyben áll. Bak merkúr, szűkszavú de pontos kommunikáció, vízöntő nap és vénusz független, szabad, kreatív világszemlélet. Nyolcas házban, sőt a csúcsán, ami különösen erőteljessé teszi a bolygót, szóval az a mélységek kutatása. Hold ikrek mozgékonyság szellemileg, de tizenkettes házban önmagára koncentráltan, nem a világ számára csillogtatva. Van tűz is, oroszlán mars a kettes házban, amit akar azt eléri, de korához képest hamar el fog gondolkozni, hogy mire is a nagy akarás. Uránusz az mc-n különleges életpálya... biztos nem bankban fog stemplizni.:) Érdekes a hold neptunusz trigon, elvágyódás a világból, illetve a saját világod kiépítése, miszticizmus, speciális megérzések."

 

Folyt. köv.

A hiedelmekkel ellentétben, a 24 órás meló egy miniatűr és teljességgel tehetetlen lény szolgálatában nem keményebb feladat, mint egy multinál gürizni. Igen, fel kell kelni éjszaka. Minden éjszaka. Igen, van, hogy órákig kell ringatni a picit, hogy elaludjon. Igen, van, hogy közelharcot kell vívni az öltöztetéssel. Igen, van, hogy fülsüketítően üvölt órákon át és nem lehet megnyugtatni. Igen, minden pillanatban a fél szemednek rajta kell lennie. De akkor sem hiszem, hogy mindez annyira drámai és több energiát kívánna, mint hatszor átírni egy prezentációt. Visszagondolva és újraértékelve mindazt a sok paráztatást, amit erről az első időszakról hallottam, azok az emberek panaszkodtak a legjobban, akik világéletükben ímmel-ámmal, vagy sehogyan sem dolgoztak. Nem több munka egy gyerek tehát, viszont nagyon másfajta készségeket, intelligenciát igényel.

csib 2010.02.04. 15:07

Adél érkezése

Tökéletes terhesség után szerettem volna tökéletes körülmények között egy tökéletes kisbabát a világra hozni. Sajnos azonban Adél, a tökéletes kislány érkezése meglehetősen tökéletlenre sikerült.

Miután Kaprigáló mandátuma már egy hete lejárt, viszont igen kevés jele mutatkozik annak, hogy készülődne kifele, holnap reggel be kell feküdjek a kórházba.

Mivel erősen fogyóban vannak a belső tápanyagkészletek, folyamatos orvosi felügyeletre lesz szükségem. Remélhetőleg nem hagynak örökre terhesen, ezért elsőként megpróbálkozunk mindenféle kíméletesebb, stimulálós módszerrel kipiszkálni, de ha a hét végéig semmi sem segít, akkor meg kell indítani a szülést egy szurival. Reméljük, erre nem kerül sor és addig is meggondolja magát.

Fogalmam sincs, mit fogok a következő napokban csinálni bent 25 észosztó kismama és ugyanennyi bömbölő csecsemő közt, azzal a  tudattal, hogy de jó nekik, ők már túl vannak a nehezén... Ráadásul látogatási tilalom is van, így örülök, ha a Petit napjában egyszer be tudom könyörögni. Majd próbálok olvasni, meg ilyesmi.

Szóval a filmekből ismert, rohanjunk a kórházba jelent ezúttal elmaradt ...  én pedig el leszek tűnve jó pár napra!

 

Habár Hollandia Magyarországnál sokkal gazdagabb ország, néha ez mintha fordítva lenne, ilyen például bizonyos szempontból az egészségügy is. Hollandiában ugyanis nincsen felesleges pazarlás. Csak annyi orvosi vizsgálaton vesz részt a kismama, ami feltétlen szükséges. Ha problémamentes a terhesség, mint az enyém is volt, akkor orvost nem lát a 9 hónap alatt. Ultrahang készüléket pedig kétszer. Egyszer a legelső vizsgálaton, ahol azt ellenőrzik, hogy biztos nem csak a kémia viccelődik az anyukával, valóban létezik a gyerek. A második, a 18 heti genetikai vizsgálat, ahol megszámolják, hogy hány keze, lába, feje van a magzatkának. És ennyi, innentől kezdve még a jövevény méreteit is homály fedni – hacsak valami baj nincsen. Persze extra fizetségért bármilyen különleges vizsgálat elérhető – viszont az várható, hogy egy holland százszor is meggondolja, amint egy eurót bármire is kiad, így ezek a szolgáltatások nem túl népszerűek. Ehhez képest nekem legyezőm van az ultrahangos sztárfotókból, minden egyes vizsgálaton megnéztük Kapírgálót és jól rácsodálkoztunk, hogy mekkorát nőtt, mit csinál. A képek 90%-án azonosítatlan foltok láthatók, de megnyugtat a tudat, hogy igen, ő van rajta. Nem hiszem, hogy az ultrahang különösen jót tesz a magzatnak, legalábbis a mienk elég hatékonyan bírt menekülni a műszer elől, nyilván nem véletlen. Elméletileg egyet értek azzal is, hogy ne kukucskáljuk be oda, ahova természet nem adott belépőkártyát nekünk.

Ez egy új rovat a blogban és az otthon is többé-kevésbé elkészíthető nemzetközi finomságokból fogok csemegézni.

A receptek egy részét a www.mindmegette.hu/ receptgyűjteményében is megtaláljátok a nevem alatt.

Itt az első ínyencség Thaiföldről. Ez egy hamisítatlan sziámi fogás, de az íz világ és a benne lévő fűszerek nagyon jellemzőek a régió összes országára.

Hozzávalók:

 

Elkészítés

Kókusztejet felforraljuk, és beledobjuk a csíkokra vágott citromfüvet, galangát (esetleg gyömbért), lime leveleket és ízlés szerint a chilit. (A citromfüvet később majd ki kell venni, ezért érdemes nagyobb darabokban beletenni, de úgy, hogy az íze jól bele tudjon főni.)

Felkockázzuk a csirkét és a gombát. A csirkét rögtön beledobjuk, a gombát pedig picit megpirítjuk, mielőtt a lébe kerülne (ez azért fontos, mert mert ha sokáig főzzük a lében a gombát, akkor az szürkés színű lesz, ami az ízt nem érinti, de nem olyan gusztusos). Vízzel felöntjük, és sózzuk.

Ha minden megfőtt, hozzáadjuk az apróra vágott friss koriandert (úgy, mintha petrezselyem lenne), és ízlés szerinte kevés citromot.

Megjegyzés

A kókusztej, a gyömbér és a chili bármelyik nagyobb üzletben kapható. A citromfű, a lime levél, a galanga és a koriander az ázsiai fűszerboltokban vásárolható meg. Korianderből esetleg lehet gyorsfagyasztottat is választani, de semelyik fűszerből nem jó a szárított! Kicsit talán nehezebb beszerezni az alapanyagokat, de a különleges ízvilág megérti a fáradozást. :)

Ha egészen a kályhától kezdjük, nagyon különböző az, ahogy a hollandok a gyerekáldáshoz közelítenek. Ahogyan a „mikor lesz a lagzi?”, a „mikor lesz gyerek?” kérdés sem szalonképes, gyakran még a legszűkebb családi körben sem, pláne nem a hetedik nagynéni szájából. Ezek intim témák, és nyilván nem azt jelenti, hogy potenciális nagymama nem szeretne valódi nagymama lenni végre, de nem gondolja azt, hogy egy kérdéssel bármilyen formában előre lendítheti a folyamatot. Nem hiszem, hogy van olyan ember a földön, aki azért vállalt gyereket, mert a nagyszülők nagyon kérték, esetleg elfejtetett a témával foglalkozni és a rokonok kérdései jutatták újra eszébe. J A holland azt feltételezi, hogy esetleg méhkasba nyúlhat kíváncsi kérdésével, ezért inkább nem kérdez, hiszen tudja, hogy felnőtt emberek el tudják dönteni mit és mikor szeretnénk, és azt is, hogy ezt mikor szeretnék-e megosztani a családdal, bárkivel.

Pétertől pár hónapja kaptam egy könyvet, ami a holland-magyar kulturális különbségekről szól, szórakozató gyakorlati példákkal illusztrálva mindezt. Elolvastam és rádöbbentem arra, mennyi mélyről fakadó kulturális különbség van köztünk, ami az 5 együtt töltött év alatt nem tudatosult bennem. Néha-néha rácsodálkoztam bizonyos másképp-gondolkozásokra, de ennek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Annak ellenére, hogy két hasonló vallási gyökerekkel rendelkező, európai országról van szó, nagyon sok eltérés van közöttünk. Az EU-n belül talán köztünk van a legnagyobb távolság, ennek oka történelem, az éjhajlat (hiszen a zord természet miatt az északiak hagyományosan tökösebbek), az emberek vérmérséklete, rengeteg minden!

Most viszont közösen fogunk nevelgetni egy gyereket, és jó lenne, ha konzisztensen és hasonló értékrend alapján tennénk mindezt. Másrészt ahhoz, hogy gyerekből a szó legjobb értelmében vett kozmopolita váljon, nem elég ha beszéli mindkét nyelvet, hanem mindkét kultúrában otthon kellene éreznie magát, ismerve és felismerve a gondolkodásmódok közti különbséget. Ez talán egy picit távoli célnak tűnik, hiszen nem szociológiát tervezek oktatni a pár hónapos gyereknek, de mivel sok időt fogunk Hollandiában tölteni, jó pár apró hétköznapi dologban fog konfrontálódni a két világ. Sőt, már most a gyerekvárás alatt is felfigyeltem néhány eltérésre.

Érthető módon Péternek a kinti barátok és a család az igazán hiteles referencia-pontok, így hiába él már nagyon régen itt nálunk, gyerek ügyben sokkal inkább a holland gondolkodás jellemző rá. Más dolgokban erősen keveredik a holland a magyar mentalitással, egy valamilyen egészen furcsa, és szimpatikus mixet alkotva. Ha ezt a kultúr-mixet tudjuk a gyereknek is átadni, akkor azt hiszem nyert ügyünk van!

Pár éve már, hogy rendszeresen támogatom a Budapesti Állatkertet adóm 1%-ával, illetve örökbefogadó szülőként, ide értve mások örökbefogadásra buzdítását is. Nem azért teszem ezt, mert a fogságban született, mesterséges megtermékenyítéssel fogant, marha apróhúson szocializálódott oroszlánok fontosabbak nekem, mint a szegény rákos kisgyerekek, a gümőkórosok, vagy a kivert kutyák tetszőlegesen szerencsétlen csoportosulása. Azzal sem értek egyet, hogy a vadon helyett egy ketrecben a helye a vadállatoknak, ahol az emberek, mint valami cirkuszi látványosság bámulják őket. Ezek az állatok sajnos már fogságban születtek, számukra ez a valóság és esélyük sincsen a Szerengetiben botorkálni. Olyan ez, mint az árvaház. Persze, a legjobb, ha minden gyereknek vannak rendes szülei, de ha ez még sincs így, akkor az adott helyzetből kell a legjobbat kihozni, ahelyett, hogy azzal foglalkozunk, mennyire messze van a szituáció az ideálistól.

Minden valamire való magazinban van buta horoszkóp rovat, ezért lesz itt is, de ennek nem kell feltétlen ostobaságnak lenni, hiszen mindez csak egy emberkének szól :)

Így néz ki ma (most 14.00-kor) az égbolt:

Amit eddig lehet látni, az a bolygók elhelyezkedése az égövi jegyekben, illetve néhány stabilabb fényszög. Ezekben nem lesz nagy változás az elkövetkezendő héten, ugyanis a bolygók általában lassabban mozognak a napnál, de semmi estre sem napok, hetek alatt van nagy változás. Kivéve persze a Holdat (csillagászatilag a Hold nem is bolygó, de az asztrológiában úgy tekintünk rá, hiszen fontos égitest), ez és a házak pozícióját a fényszögekkel nem érdemes most még nézni, hiszen ez percről percre változik minden nap.

 

Szóval a gyerekem VÍZÖNTŐ lesz, ez már biztos. Kreatív, szárnyaló, újító, kísérletező, szabadságimádó és néha szeszélyes is.

Vízöntő nap mellé jár egy vízöntő Vénusz is, ami a szeretet-kifejezését testesíti meg. Ebben is hasonlóan flörtölő, újító kis lélek lesz, sok-sok baráttal, de nem csodálkoznék rajta, ha nem lenne olyan nagyon ragaszkodós típus és jó sok kapcsolatot kipróbálna viszonylag rövid idő alatt.

Itt van aztán a Mars, ami egy maszkulin szimbólum, igazi férfias jegyben jár és ez az Oroszlán. Ez a bolygó az akaratról szól és annak érvényesítéséről, ami ez esetben harcias és határozott és egyben jelent egyféle önérvényesítést is. Ez komoly fizikai akaraterőt is jelent.

Merkúr. Kommunikáció, gondolkodás, intelligencia, tanulás. Mindez ez föld jegyben, ami a bak. Világos beszéd, tudatosság, akaraterő a tanulásban. Néha talán túlságosan óvatos, néha tekintélytisztelő és formális.

A Szaturnusz az egyik legkeményebb dió, hiszen ez arról szól, hogyan viszonyul majd az ember a neki nem tetsző helyzetekhez, konfliktusokhoz, csalódásoshoz, kudarchoz, akadályokhoz. Kapírgáló mérlegelni fog ilyen esetekben, hiszen a mérleg jegyében fog járni ez a bolygó. Ez a bolygóállás és az ebből fakadó felelősségteljesség kompenzálja, stabilizálja majd a vízöntő szárnyalását.

Jupiter picit megelőzte a napot és ő már a halakban jár. Ez a bolygó a hitről szól, és ez az egyetlen bolygó, ami vízjegyben jár majd.

A többiek, Plútó, Uránusz és Neptunusz, olyannyira lassan mozognak, hogy hosszú évekig járnak egy-egy jegyben, ezért általában nem szoktak egyéni szinten következtetéseket levonni évövi pozíciójukból, ezek sokkal inkább generációs jellemzőket mutatnak.

Nem tudom, kinek mi jut eszébe Albániáról, de biztosan nem az, hogy ez egy érdekes és szép ország lehet, amit meg kellene látogatni. Elsőre talán a koszovói albánok zavargásai ugranak be, másodjára mindenképpen a hazánkban tevékenykedő megannyi albán „üzletember”, akik jobb esetben csak gagyi Lacoste pólóval, rosszabb esetben viszont fegyverrel és droggal csencselnek.

10 évvel ezelőtt történt meg velem utoljára, hogy nem egy naptárt kellett segítségül hívjak, ha tudni akartam, mikor érek rá, hanem spontán azt tudtam mondani az előttem álló kérdezőnek, hogy „nekem jó bármikor, neked?”. Talán a diplomamunka írása és a záróvizsgára történő készülés pár hónapja volt az utolsó „szabad” időszak az életemben, ez pedig kétségtelen, hogy 2000-ben, azaz 10 éve volt már.

Szeretem az északi emberek mentalitását, ami a zord időjárásuk miatt (is) olyan, amilyen. Mi magyarok, a Kárpát-medence termékeny paradicsomában szocializálódtunk, az évszázadok, évezredek során nem kellett megküzdjünk az ételelemért, nem kellett harcoljunk az időjárással, a természet erejével, a tengerrel. Szemben a tökös északi népekkel, akiknek az elmúlt századok nem arról szóltak, hogy teoretikus vallási kérdésekben vagy a királyi viszályok, miatt háborúzzanak, hanem arról, hogy túléljenek, fejlődjenek. Északon nem volt feudalizmus sem, nem voltak urak és jobbágyok, hiszen örültek, ha sikerült egy kis krumplit termeszteni a földeken. Arra nem volt sem idő, sem energia, hogy megideologiákat és kasztokat gyártsanak. Voltak persze északon is gazdagabb kereskedők, ügyesebb földművesek, de egymás kihasználása helyett az összetartás és túlélés volt a cél. Ez volt a túlélés záloga, az összetartás...

Az egyéni utazásban az a jó, hogy szemben a társas utakkal, nagyon sok érdekes és eredeti figurával lehet találkozni, beleértve a helyi erőket, illetve más utazókat, akik hasonlóan nem szeretik, ha béklyóba kötik a kezüket. Korábban voltam jópár befizetett társas úton, ahol tapasztalatom szerint kétféle ember van. A nagyon kényelmes és a nagyon elveszett. Az előbbi azt hiszi, ő akkora király, hogy neki aztán mindent szervezzenek meg, őfelsége majd méltóztatik megjelenni az adott helyen, az adott időben, hiszen nyaralunk, szolgáljanak ki! A második csoport nem ilyen megalomán, viszont ők azok, akik bizonytalanságot egyféle stresszhelyzetként élik meg, így köszönik szépen, nem kérnek belőle a nyaralás alatt. Részemről egyáltalán nem érzem magam jobban, ha kiszolgálnak, és a tét nélküli bizonytalanságot sokkal inkább kalandként fogom fel. Vagyis jó arccal én még sosem találkoztam ilyen úton! Az sem elhanyagolandó, hogy egy egyéni utazás során rengeteg mindenkivel össze lehet futni hosszabb, rövidebb időre, akár el is lehet hagyni a terepet, ha már terhes valakinek a társasága, míg a társas útnál sanszosan ugyanazokat az arcokat bámulhatod a buszban napokig, ott aztán nincs menekvés.

Útálom a szilvesztert, mert kötelező jól érezi magunkat, kötelező pörögni valahol, és ráadásul némely vendéglátós ezen az estén akarja megkeresni az egész éves profitot, így minden indokolatlanul drága. Korábban erőlködtem, hogy jól érezzem magam, voltam házibulikban, utcán, klubban. Aztán rájöttem, hogy a legjobb megoldás, ha elmenekül az ember valahova. Például bezárkózik a lakásba, esetleg nézi a tévét, vagy még azt sem, talán lefekszik aludni még éjfél előtt. Ezt a döntést nem mindenki érti meg, volt olyan szilveszter, hogy egész éjszaka "zaklattak" jóakaró barátaim, csatlakozzak hozzájuk, ne lógassam az orrom otthon egyedül! Pedig eleinte tényleg nem lógattam az orrom, de addig-addig hívogattak, hogy kezdtem elhinni, hogy a szilvesztert otthon egyedül tölteni gáz, míg végül valóban elkezdtem lógatni az orrom… De akkor már késő volt elindulni bárhova is.

Amíg az ember nem kerül a mézes-csupor közelébe, addig nem is tudhatja, hogy létezik, ergo nem hiányolja, nem számít rá. Nem reklamál, ha fizetni kell az italért, amit elfogyasztott.

5 éve nem töltöttünk itthon karácsonyt, ezért nem volt alkalmam lakást díszíteni, menüt összeállítani, hülyeségeket vásárolni. Ez lesz az utolsó karácsony kettesben, jövőre úgyis az lesz, amit Kapirgáló akar. Olyan lesz a fa és a dekoráció, hogy ne bírja lebontani, magára rántani , a menü pedig az ő szája íze szerint (is) alakul majd. Vagyis most vagy soha a kreatívitással!

Ki mondta, hogy karácsonykor halat kell enni? Ha már hal, ki mondta, hogy ez csak olajban úsztatott, panírozott, lusta folyami dög lehet? Senki.

A karácsony két napjára egy halas és egy nem halas menüvel készülök. A halas cuccot a 26-án délután uzsonnára betérő rokonoknak számon, így az nem igazi ebéd, inkább snack. Lazacos-spenótos quiche. Ha már tortába lazacot teszek, ami akár fura is lehet, akkor a desszertbe is valami kevésbé megszokott alapanyag kerül majd - a jól bevált répatortám készítem az édes szájú szeretteknek.

Ahány ország, annyi karácsonyi menü. Nálunk hal, angolszász területeken pulyka, a hollandoknál pedig vadhús. Állítólag. De az is lehet, hogy csak engem hülyített be a kedvesem ezzel a dumával, hogy készítesek neki valami extrát. Vettem tehát őz combot a jól feleszerelt budai hentesnél, kilóját ötezerért. Vörös-áfonyás szósz készül majd hozzá. Bambit legalább két napig kell pácolni, most a hűtőben figyel, néhány borókabogyó és némi rozmaring társaságában. Várja végzetét szegény. :(

Ime tehát "Bambi a pácban":

Szerettem volna egy linkkel kezdeni ezt a bejegyzést, hogy lássuk, hol is van Udomxai. Más néven Muang Xai - ha esetleg valakinek így ismerősen cseng. De sajnos a helyet az, hogy a Google Map nem ismeri ezt a várost. Sajnos a Google Map Laoszba érve általában nem sok mindent ismer. Konkrértan majdnem hófehér. Korábban sem volt más a helyzet, ezért történhetett meg, hogy a vietnámi háború alatt ez az ország több bombát kapott, mint bármelyik másik (beleértve Vietnámot), mégsem hitte ezt el senki neki, hiszen ami nincs a térképen, az nem is létezik. Jópár évtized kellett amerikai barátainknak, hogy bevallják ez ellen a vietnám-párti, kommunista ország ellen elkövetett bűneiket...  Nem tudom Laosz  pártállása mennyire jelentős fegyvertényező lehetett a hidegháborúban, de elég kínos, ami itt történt és az is, hogy annyi ideig nem ismerték be.

Tisztázzuk azt, hogy Udomxai nem valami poros falu, hanem város 80 ezer lakossal, ezen kívül pedig megyeszékhely és van reptere is. Közel fekszik a thai és myanmari határhoz, ez a terület aranyháromszög néven híresült el. Viszonylag egyhangú mezőgazdasági tevékenyég folyik itt, ez pedig a máktermesztés. Valaha ez volt a világ legnagyobb termőterülete, de köszönhetően az elmúlt évek háborús viszonyainak, Afganisztán beelőzte és élre tört. Már az arany háromszög sem régi, és úgy tűnik egyelőre nem sikerült semmilyen megélhetési alternatívát találniuk  helyieknek, a mákföldeik versenyképessége pedig egyre csak zuhan!

Valójában kevés olyan ronda és koszos várost láttam életemben, mint Udomxai. Inkább egy nagy kereszteződéshez hasonlatos, tele gagyi, kínai áruk tömegével és büdös teherautókkal. Ez az a hely, ahol a kínaiak a királyok, ők uralják a gazdaságot, övék minden, ami ér valamit. Ők felelősek a városképért is. A kínaiaknak ugyanis borzasztó ízlésük van, nem európai szemnek való. Elég bemenni a világ bármely pontján üzemelő kínai étterembe, mind súlyos ízlésficamról árulkodik. Persze, persze a szép porcalánok, de azok is inkább a kidolgozottságuk és a kézimunka miatt érdekesek, de nem azért mert annyira kifinomultan ízlésesek.

Nos, turisták ebben a városban nincsenek, miért is lennének? Semmiféle látnivaló nincsen erre, kivéve talán az utat, ami Luang Prabangból ide vezet, az tényleg mesés. Éppen ezért szállodák is alig (viszont azok mind tele kínai üzletemberekkel), étterem pedig csak egy, de az étlapot fehér ember nem érti persze. Na nem mintha a lao étlapok akkora változatosságot mutatnának, tulajdonképpen mindegy is mi van ráírva, mindenhol ugyanaz az étel kapható.

Ha végigsétálunk a főutcán, pár perc múlva a észlelhető, hogy ebben a városban valami nem stimmel.  A felnőtt férfiak nagy része ugyanis ópiát-függő. Ez azt jelenti, hogy álló nap üldögélnek a teraszon és a pipájukat szívják egyedül. Nem dolgoznak, nem szórakoznak, nem mondanak imákat, nem meditálnak, nem sportnak, nem élnek családi éltetet és nem szocializálódnak. Még egymással sem beszélnek. Mit is mondjak egymásnak, amikor a kábulaton kívül semmi más nem érdekli őket és semmi más nem is történik velük?! Ezzel szemben a nők dolgoznak, ellátják a háztartást, gyereket nevelnek, bogyókat gyűjtenek az erdőben és megtesznek mindent, ami kis családjuk túlélése érdekében tehető. Furcsa látvány egy olyan város, ahol az összes férfi zombi, és az összes nő megszakad a munkában.

Hogy valami jó hírt is mondjak a végére, hát Udomxaiban erősen fújdogál a változás szele. A fiatalok már nagyon másképp látják az életet, őket már egyántalán nem érdekli az ópiumpipa, öreges és ósdi szokásnak gondolják. Amikor megérkeztünk, egy csapat diák rohant le minket, azzal az ártatlan céllal, hogy végre gyakorolhassák angoltudásukat. Beszélgettünk velük az életükről és azt kell mondjam, hogy meglehetősen reálisan látják a lehetőségeiket, mindamellett borzasztó nyitottak a nyugati kultúrára és legalább ezer kérdésük volt hozzánk. Ők, a jövő generáció már másra vágynak, nem a zombi létre. Szerencsére van remény :)

Szokták mondani, hogy Szarajevó olyan, mint egy oltárnál faképnél hagyott menyasszony. A Kill Bill jut eszembe, ahogy a gyönyörű ara kissé megviselt ruhájában, gépfegyverrel a kezében osztja az igazságot. Hát, Szarajevó pont ilyen.

Nem hiszem, hogy a briefek futószalagon történő gyártása hiányzni fog. Kiváltképpen azért, mert az utolsó héten még egy komolyabb mennyiséget leszállítottam, amelyek ráadásul rekord idő alatt kerültek jóváhagyásra és kiküldésre. Álszent lenne, ha azt mondanám, hogy kizárólag az utódom dolgának a megkönnyítése és a projectek megfelelő státdiumban történő átadása motívált volna. Részben igen. Másrészt viszont jópár olyan látványos és izgalmas kezdeményezés első lépését tettem meg így, amihez egész egyszerűen szerettem volna, ha még közöm van. Hogy kicsit az én gyerekem is legyen.

Egy percig sem gondoltam életemben, hogy ez ember kizárólagos dolga a szaporodás lenne. Hiszek abban, hogy vannak olyan emberek, akiknek egyáltalán nem dobott család-alapítást a gép, akár lelki, akár testi okok miatt alakul így. Nekik más feladatuk van a Földön, ami nem feltétlen kevésbé hasznos. A természet számtalan mechanizmust alkalmaz a túlnépesedés megfékezésére: vannak meddő párok, homoszexuálisok és olyanok is, akik egyszerűen nem akarnak gyereket.

csib 2009.12.11. 11:15

Én és a Mastodon

Történt vala, hogy a Karib tengeren nyaraltam. Ennek a ténynek a sztori szempontjából van relevanciája, ami nem igazán lenne hiteles egy görög all inclusive szállodás kikapcsolódás viszonylatában.. igen, lehet irigykedni, tényleg gyönyörű, és pontosan tisztában vagyok vele mennyire szerencsés vagyok. De nem ez a lényeg. 

Natehát ... 2 db sziget van egymás mellett, az egyiken csupa sokcsillagos szálloda, álom luxuskivitelben, Madonna egyszerűen la isla bonita-nak nevezte egy régi dalban és ez sok mindent el is mond a helyről. Na, mi nem ide mentünk, hanem a mellette lévő nagyon pici, hátizsákos turisták által látogatott szigetre, ahol semmi luxus, csak bungalow-k, az emberek nem hordanak cipőt, mindenki nagyon laza, tele van rasztákkal és Bob Marley az isten. Ha valakit érdekel, Caye Caulker a neve, lehet megnézni a gugliban.

A szigeten sok minden nincs, de egy nagyon laza bár a parton az van, nevezetesen a Lazy Lizard, ahol persze egy gyík is lakik és naná, hogy lusta jószág.

A Lazy Lizardban ismerkedtünk meg egy furcsa amerikai párral, nyomtunk pár sört együtt és dumáltunk. Nagyon szép tetoválásai voltak mindkettőjüknek, és dicsérték az enyémet is - végre valaki igazán ért hozzá és nem azt kérdezi tőlem: ez mit ábrázol? Nem igazán került szóba, ki mivel foglalkozik (az a másik szigeten téma), de mondjuk az sejtettem, hogy nem hivatalnokok.

Nyáron kinyitottam a Pesti Estet és megláttam benne alkalmai sörözőpartnerem fotóját. Alatta pedig egy ömlengős kritikát arról, milyen fantasztikus az új album, és mekkora királyok, hogy a Metallicával (!) turnéznak....

www.mastodonrocks.com

 

Rémisztően hangzik, a tény, hogy minden nap Kőbányára kell munkába járni és az út maga is rémisztő néha. Az első kihívás átjutni a Dunán, majd kamionokat és teherautókat kerülgetve ipartelepeken át vezet az út a gyárig. Amikor a sörgyár épült, ez még város széle volt, azóta pontosan a mértani közepe lett, 150 év alatt körülnőtte Budapest. Érdekes hangulata van Kőbányának. Egyrészt ott van az eredeti gyártelepes, teherautós feeling, néhány börtönnel és az azok előtt integető rokonokkal fűszerezve, másrészt vannak igazán bájos részei. A sörgyár mögötti terület, tisztességes nevén Óhegy, meglepő városrész, igazi "nagypolgári" parkos, villás, templomos hangulat lengi körül. Kár, hogy ezt a kis oázist gyárak és raktárak szegélyezik.

A gyár körül SEMMI nincsen, így nagybetűvel! Minden, ami minimális érdeklődésre tarthat számot, azt bent van a gyárban. Sem egy étterem, sem egy posta, vagy hivatal, esetleg egy tetszőleges profilú üzlet, tényleg semmi sincsen sétatávolságon belül. A ablakomból villamossíneket és a mögötte lévő roncstelepet látom. Talán a munkásszálló, vagy a megszokás miatt, de gyakran bukdácsolnak ittas egyének a gyár körül. Az évek során többször fordult már elő, hogy kis csapatunk az ablakból figyelte egy-két részeg műsörát a az utcán, vagy a síneken túl. Láttunk már parázs vitából kialakult komoly verekedést és fél órán át felállni próbálkozó férfit is. :) 

De nézzük, miért jó itt dolgozni mégis! Először is nagyon jó úgy dolgozni, hogy hús vér emberek vannak körülöttem, és nem egy marketinges-reklámos belterjes szubkultúrában létezünk és lélegzünk napi 8-10 órában. Valódi embereket látok magam körül minden nap, akiknek teljesen más az élete, mint nekem. Az udvaron szembejön a targoncás, a rakodó és füttyent a karbantartó, nagyot int a portás is. Persze van az éremnek másik oldala is, egy belvárosi irodában biztosan nem borít rád kb. 70 kőbányais rekeszt a figyelmetlen targoncás, aki nekihajtott az álló autódnak.

A gyár maga hatalmas méretével nyűgöz le. Megnyomunk egy gombot és mire kettőt fordulunk többmillió palack sör készen is van. Az egyik telepről 15 perces séta visz a másikra. Hatalmas területeken kizárólag hordókat és rekeszeket látsz. Meglepő módon még 3 év után is van olyan dolog, amire képes vagyok rácsodálkozni a méretek tekintetében.

Vicces reklámokat nézni és elemezni munkakörileg-kötelezően, nem rossz dolog. Nekem lenne a legszuperebb melóm a világon, ha csak ez kellene csinálnom egész nap, de sajnos ez nem így van (ld. ami nem fog hiányzoni posztok). Van egy általános iskolai osztálytársam, aki az egyik vezető kereskedelmi csatornánál "filmnézőként" áll alkalmazásban. A sok-sok opcióból ő és társai választják ki a jobb filmeket, amik aztán adásba mennek. Egyetlen szépséghiábja van a dolognak: ebből nem lehet megélni, ez inkább afféle alkalmi meló. De vissza a reklámokhoz.

A héten ismét kezembe került néhány jó darab, ezeket osztom most meg.

Érdekes, de a legszórakoztatóbb reklámok, nem feltétlen sörrel kapcsoltosak, habár kétség kívül van néhány igen jól sikerült, klasszikus darab köztük is. Ez például örök kedvencem marad:

https://www.youtube.com/watch?v=eH3GH7Pn_eA

Azon túl, hogy jól szórkozunk, néha rácsodálkozom arra, ahogy pontosan arról szól a történet, amiről szólnai kell. Íme egy autós példa erre:

https://www.youtube.com/watch?v=Nbp_TtE5wMM 

Sokan azt gondolnák, a "jól szórakozás" egyenlő a vicces reklámmal. Nem feltétlen. Ez például zseniális (persze ehhez kell egy kis kraftwerkes kattanás, ami nekem pont megvan):

https://www.youtube.com/watch?v=l-NfrBgYIEQ

Néha az is nagyon elgondolkodtató, hogy mennyire mások az emberek határon innen és határon túl. Keleti szomszédaink egyik kedvence ez a darab (kutatási adatok alapján):

https://www.youtube.com/watch?v=uWhri3miN0o

Zárásként íme egy, ami lebilincselő, vicces és még üzenete is van:

https://www.youtube.com/watch?v=nXPV0jwgZ1s

Majd minden nap kapok valamilyen rendkívüli, egyszeri és megismételhetetlen ajánlatot arra, hogy a márkámmal szponzoráljak valamit. Nincs olyan dolog a világon, amihez ne tudna kapcsolódni egy sörmárka, összefüggése szinte mindennel kimutatható. A leghumorosabb kétség kívül az Magyarorszásgi Emu-tenyésztők Éves Konferenciájának támogatási kérelme volt - akkurátusan levezetve, miért csakis egy ilyen remek sörmárka állhat a rendezvényük mellé. Majdnem meggyőztek. :))

Van, aki nagyon profi prezentációs anyagot küld, színes-szagos-szélesvásznút,  mások csak két-három sort írnak és volt olyan is, akinek a kézzel írt levelét a postás hozta.

Van, aki sok sok adatattal, képpel, ténnyel, háttérinformációval szolgál, de volt olyan is, aki csakis személyesen akarta (volna) elárulni, mi lenne az ajánlat tárgya.

Mindvégig igyekeztem megőrizni a racionalitásomat, és csak azokkal a dolgokkal foglalkozni, amik valóban arra érdemesek. Viszont a lelki terrort, a szaporodó telefonhívásokat, a leveleket, a kérdéseket, a kérdőre vonásokat, sürgetést, a miérteket és az értetlenséget, erőszakosságot nagyon nehezen viselem. Biztosan vannak olyanok, akik élvezik a hatalmat a kezükben, hogy ők szelektálhatnak, megmondhatják a tutit. Engem az ilyesmi mindig is frusztált. Az érzés, hogy mások az én döntésemtől függnek.  Egyetelen ellenszere a rossz érzéseknek az egészéges önbizalmom. Vagy ha az ember totálisan és magasról leszarja embertársait. Vannak a döntési pozíciónak (ha úgy tetszik, hatalomnak - nekem nem tetszik) sokkal szimpatikusabb vetületei is, de erről majd egy másik posztban.

A multilét egyik kellemesebb velejárója a csapatépítő tréning, esetleg csapatépítő buli. Titka, hogy csak nem kell túlságosan komolyan venni. Nem kell kiakadni az agymosós, nyálas feladatoktól, nevetni kell rajtunk és vidáman italozni, falatozni a részvényesek pénzéből. Mert megérdemlem. :)

Az elmúlt 9 dolgos év során számtalan ilyen eseményen vettem részt, voltak köztünk fantáziadúsabbak és kevésbé azok. A legemlékezetesebb egy 2 napos túlélő túra volt a csodás Káli medencében egy kiképző tiszttel, a legpuccosabb pedig egy Szépművészetiben rendezett, Kempinski által szervírozott vacsora élő vonósnégyessel kísérve.

A legutolsó pedig egy közös főzés, ami egyben nagyon fantáziadús feldolgozása volt a témának. Erről íme egy video:

http://www.fotogaleria.hu/HTX/HTX-Dreher/Movie.html

 

csib 2009.11.23. 18:24

Honnan a név?

Azt szögezzük le, hogy nyálasnak tartom párok egymás nyuszómuszózását, főleg ha azt társaságban teszik. Idétlen, illúzióromboló és túlságosan intim. Rádásul az esetek többségében kicsit se kreatív. De persze vannak, akik ezt nem így gondolják, hát béke velük & áldás rájuk. 

Egy napló kellően intim környezet ahhoz, hogy egy ilyen (számomra) intim sztroival kezdjünk. Ugyanis én sem voltam a kezdetektől csibe és a blog címében fellelhető "kapirgáló" szó is később keletkezett. Már nem emlékszem pontosan, talán azért lettem kiscsibe, mert szőke pihés a karom, vagy a barátommal szembeni korkülönség miatt. Nem tudom, de egy napon végérvényesen az lettem, és azóta is az vagyok, de csak egy bizonyos embernek, és kizárólag, ha kettesben vagyunk.

Arra viszont tisztán emlékszem, ahogy Laoszban motoroztunk és az úton mindenfelé téblábóló csirkéken nevettük, azon morfondírozva, hogy ők is csibék mint én, vagyis rokonok. (Na ez a megállapítás pont annyira vicces, mint a másikat cicamicának hívni - semennyire. Kivéve beszívva.) Minden csirke körül kapirgáltak kicsinyek, őket elneveztük kapirgálónak, ami később a gyerek szinonímája lett. Vagyis úgy általában a gyerek, illetve a mi majdnani konkért gyerekünk. Még eltelt másfél év, mire ez utóbbi fizikai valójában manifesztálódott. Az első ultrahang képet kitettem a hűtőre és a kis borsószem mellé odaírtam: "ez itt kapirgáló".  Azóta nem kérdés, hogy így hívjuk. Szerintem jobb, mint a pocaklakó. Meg a manócska. Brrr.

 

csib 2009.11.23. 17:48

Start

Ez az első bejegyzésem, remélem nem sikerül túlságosan bénán. :)) 

Nem lesznek hosszú és ömlengős bejegyzések, mert azokat én nem szeretem, és marketingesként tudom, hogy minél hosszabb valami annál több ember NEM fogja elolvasni. Persze grafomán hajlamaim nekem is vannak, különben nem írnék most, viszont időm az pedig nincsen. Itt van tehát mégegy indok, hogy rövid, ámde velős bejegyzések szülessenek.

süti beállítások módosítása