10 évvel ezelőtt történt meg velem utoljára, hogy nem egy naptárt kellett segítségül hívjak, ha tudni akartam, mikor érek rá, hanem spontán azt tudtam mondani az előttem álló kérdezőnek, hogy „nekem jó bármikor, neked?”. Talán a diplomamunka írása és a záróvizsgára történő készülés pár hónapja volt az utolsó „szabad” időszak az életemben, ez pedig kétségtelen, hogy 2000-ben, azaz 10 éve volt már.

Talán ez a 10 év az oka annak, hogy különös félelemmel néztem az elmúlt 1 hónap elé. Nem fogom-e haszontalannak érezi magam munka híján? Nem leszek-e féltékeny arra az emberre, aki átveszi tőlem a megkezdett munkákat? Nem fogom-e magányosnak érezni magam, ha nincsenek napi 8-10-12 órában körülöttem emberek? És főleg nem fog-e szétesni a napom a megbeszélések, teendők, utazások fix pontjai nélkül? A szűz jegy szülötteként mindig is nagyon fontos volt számomra a racionális viszonyítási alap, ami arra jó, hogy a kevésbé kiszámítható dolgokat strukturálja a fejemben. De mi lesz most a viszonyítási alapom, ha nem a rendelkezésre álló idő az?

Az elmúlt 10 évet megbeszéléstől feladatig éltem. Szinte minden napra jutott több-kevesebb hosszabb-rövidebb megbeszélés, voltak elvégzendő feladatok, prioritások és határidők. Nem azt mondom, hogy nem értek váratlan dolgok, nem találtak meg vártalan és sürgős feladatok, de hétfőn nagyjából láttam azt, hogyan és mivel fog telni a hét. Idővel elég tapasztalatra tettem szert, hogy lássam, mikor, milyen mennyiségű „váratlan esemény” tűnik majd elő a szürke ködből. Még azt is egészen pontosan meg lehet előre jósolni, hogy mikor fog a főnök új ötletekkel, kérdésekkel előállni. Ehhez csak tisztában kell lenni azzal, mikor milyen megbeszélés, értekezlet várható, esetleg milyen konferenciákon fog részt venni, kivel találkozik.

A kiszámíthatóság mellett a rendszer másik jellemzője a feszített tempó. Mindenre éppen csak annyi idő van, ami pontosan elég rá, soha nem több és néha van, hogy kevesebb. Ezt elég hamar megtanulja minden ember, akinek rugalmas a munkaideje. Kivéve, ha nem az a cél, hogy minél több időt töltsön az irodában. Láttam sok ilyet is, de valahogy sosem tudtam ezt megérteni, mi visz rá embereket, hogy feleslegesen tökölődjenek dolgokkal, ahelyett, hogy húznának haza a családjukhoz/barátaikhoz/kedvenc könyvükhöz stb. A szoros tempó, mint olyan, nagyon időtudatossá teszi az embert, nemcsak a munkában, de magánéletben is. Az idő ha nem is pénz, de mindenképpen érték, mivel korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. Évi 21-22 nap szabadnap. Szűk négy hét. Plusz az ünnepnapok, amik egy része remélhetőleg nem hétvégére esik. Ezekbe a napokba kell mindent bezsúfolni, ami nem munka. Iszonyú kevés ez, nem csoda, ha nincsen semmire sem idő.

Az elmúlt hónap sem kiszámítható sem sietős nem volt, mégis eltelt. Egyik percről a másikra átérdeklődtek bennem dolgok, és a korábban félvállról kezelt ügyeknek jelentősége lett. Olyan komoly kérdések kezdtek foglalkoztatni, mint a vacsora, vagy a csekkek befizetése és a fényképek rendezgetése. Egyik feladat hozta a másikat, így azt vettem észre, hogy minden napra akad néhány fontos tennivaló. 1-2 apróság, amit vásárolni kell, valami fontos infó, amit meg kell nézni a neten, beugrani valakihez valamiért, felhívni valakit egy kérdéssel, egy e-mailt megírni stb. Ez a néhány teendő elégnek bizonyult ahhoz, hogy kordába terelje a napjaimat.

A tempó egyáltalán nem hiányzik, a kiszámíthatóság pedig más formában, de megmaradt – hiszen beláttam, ez nem attól függ hány db és milyen prioritású dologgal kell, napi szinten szembenézzünk. Egyensúlyban vagyok, újra munka nélkül is, mindenórás terhesen.

Egy ideje már minden áldott nap úgy kelek fel, hogy talán ez lesz az utolsó napom ebben a dimenzióban. Vajon melyik nap lesz az? Milyen lesz az idő? Reggel, napközben, eset vagy éjjel kell, majd induljunk? El tudom-e még készíteni a holnapi vacsorát, vagy ránk rohadnak a hozzávalók a hűtőben? Vajon eljutok-e még a holnapi elsősegély tanfolyamra és készen lesznek-e az előhívásra szánt képeim addig? …

(A képek: 3 menetrend 3 közlekedési eszköz 3 földrészről)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.