Közeledik az anyák napja, így hadd engedjek meg magamnak egy érzelgősebb bejegyzést – habár megígértem, hogy ilyesmi, illetve pelenkákkal és azok tartalmával kapcsolatos témák nem lesznek a blogon…

Szerintem nem én vagyok az egyetlen a világon, aki azt hiszi, a munkahelyén valami borzasztó fontosat csinál, ami a világnak valójában nélkülözhetetlen érték, csak a világ talán erre  még nem jött rá. Baj is lenne, ha nem ezzel a tudattal menne az ember reggel dolgozni, és valljuk be, jó érzés fontosak érezni magunkat, még akkor is, ha egy hatalmas gépezet pici részei vagyunk. Sőt, még akkor is, ha ez a gépezet történetesen sört vagy bármi más földi jószágot igyekszik rásózni a népekre.

Féltem tőle, hogy milyen érzés lesz, ha többé nem leszek fontos, nem leszek a nagy gépezet része, ráadásul valaki beáll a helyemre, és pontosan ugyanolyan jól működik majd minden, mint azelőtt. Aztán hallottam fórumokon, újságokban a sok depi kismama panaszáradatát, akik nem érzik magukat semmire sem jónak, haszontalanok, ráadásul eltartják őket, függnek a férjüktől…

Szóval nem kevés félelem volt bennem, de rájöttem, amit most én csinálok, annál fontosabb semmi sincs a világon, hiszen a jövőt építem, a jövőt teremtem meg. Mi ehhez képest akárhány hektoliter sör, vagy akármennyi pénz, vagy bármi más?

Régebben előfordult, hogy magamban szídtam a gyerekeseket, hogy miért visít a gyerek, miért akkora a kocsi, miért nem tudok az étteremben nyugodtak kajálni, a parkban nyugiban sétálni, miért kell ezt hallgassam folyton?! Hát nekem fontos dolgom van, te meg úgyis ráérsz, kismama! ... Mostanában, ahogy tolom elszántan a babakocsit az utcán, a boltban, ahova utam visz, látom, hogy néha  az emberek ugyanúgy fintorognak rám, ahogy én tettem korábban. Ilyesmiért csak az reklamál, akinek nincsen gyereke, hiszen akinek van, azt gondolja, hogy „jaj de jó, hogy nem az én gyerekem nyűszít éppen”. Szóval ezeknek az embereknek (akikhez én is tartoztam pár hónapja) szívesen a képébe vágnám egyszer, hogy "SOHA, de SOHA ne idegesítsen egy gyerek, mert ő a te jövőd is, ő fog téged eltartani, ha már öreg leszel, és nekem, az anyának pedig köszönd szépen meg, hogy felnevelte neked a jövőt."

Elismerem, kicsit család-soviniszta lett a vége, előre is elnézést a gyerektelenektől. Peace & love

Íme hát, a jövő egy darabja éppen pihen:

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kapirgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr851960680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása