Egyszer olvastam arról, hogy mi, magyarok átlagosan 30%-kal több energiát fogyasztunk el, mint amennyire szükségünk lenne életmódunkat is figyelembe véve. Ez a szám Hollandiában lényegesen alacsonyabb, olyan mazoista népeknél, mint a japán pedig egyenesen nulla…

 

A hollandok valahogy lényegesen kevesebbet esznek, mint a magyarok. Annak ellenére van ez így, hogy a hollandnál jólétibb jóléti társadalom kevés van a világon, sokkal több jut és jutna ételre, mint bárhol máshol. Ők mégsem zabálják szét magukat jó-dolgukban, mint más népek, hanem továbbra is keveset és néha még csak jót sem esznek. Egyszerűen így szokták meg, és ez is, mint sok minden más az életben, a puritánságukból fakad. A puritánság azt is jelenti, hogy őket sosem a kínálat, hanem a kereslet, az igények vezérlik a dolog megvásárlásában, elfogyasztásában. Nem jellemző, hogy a hollandok felesleges dolgokra költenének. Amit vesznek, abból viszont kizárólag jó minőségűt, hogy sokáig használhassák. Puritánok, na!

Visszakanyarodva az evéshez, holland barátaink csak akkor esznek, amikor éhesek. Nem akkor, amikor étel van a láthatáron (pl. a hűtőben), hanem amikor igény van rá. Ritkán látok hollandokat nassolni, ropogtatni, az evés nem unaloműzés, bánatűzés, ünneplés, hanem táplálkozás. Pontosan annyi ételt főznek, amennyi biztosan elfogy. Ha 4-es vagyunk, 4 szelet hús kerül az asztalra. Másnapos kaja ritkán van, aznap minden elfogy. Néha talán még több is elfogyna. Hogy jól esne? Igen! Hogy szükségünk lenne-e rá? Nem! Megszokás kérdése mindez. Ha ahhoz szoksz hozzá, hogy nem eszed tele magad, akkor nem fog hiányozni az érzés. Ezzel együtt a holland vacsora szent ügy, hiszen ekkor találkozik a család apraja-nagyja, ez legalább annyira fix pontja a napnak, mint nálunk a vasárnapi ebéd húslevessel, rántott husival.

A probléma nálunk ott kezdődik, hogy a magyar mindenből jó sokat főz, nehogy ne jusson elég mindenkinek. Kérdés, hogy mi is az elég? Amikor már mozdulni sem tudsz? Általában nem bízzuk ezt a véletlenre, így minimum 3 napig fogyassza a család a maradékokat, ami egyre szarabbul néz ki és egyre szarabb az íze is. Néhány kivételtől eltekintve, az étel frissen, aznap jó. Akkor most ki itt a mazoista? Az algarágó japánok, vagy mi, a soknapos maradékkal? Tényleg úgy gazdaságos, hogy sokat csinálunk belőle, amiből aztán sokkal bővebben fogyasztunk, ha már úgyis ott van? Nem lehet, hogy amit megnyerünk a réven, elveszítjük a vámon, azáltal hogy nagyobb mennyiség fogy az ételből?

A túlevés csak a jéghegy csúcsa. Sajnos alapvetően még mindig nem tudunk mit kezdeni a szoci utáni bőséggel, választékkal. Meglátunk valamit, amit jó áron adnak, csalogatóan kívánatos és nem tudunk ellenállni, megvesszük. Ha nincs rá pénz, majd lesz, kigazdálkodjuk, jöhet a hitel. Plazma TV, valami vacak a TV shopból, újabb ruha. Főleg olyasmi, amiről eszünkbe se jutott korábban, hogy szükségünk lenne rá. Aztán ha megvan, örülünk, hogy milyen jól jártunk, mert mekkora nagy üzlet ennyivel olcsóbban megkapni valamit… Érdemes fizetésnap után néhány nem túl jól öltözött ember tescos kosarába belekukkantani, egészen meglepően hasztalan dolgokkal lehet találkozni. A magyart bőséges kínálat vezérli, nem az igények. Sok közgazdász gondolja azt, hogy azért tart ott a magyar gazdaság ahol, mert az elmúlt két évtized konjunktúrájában mi még az előtt elfogyasztottuk a javakat mielőtt megtermeltük volna. Habár a fogyasztás a gazdaság motorja, még akkor is, ha részben a jövőbeni jövedelmek elköltésével valósul meg, egészen addig nincsen baj vele, ha az a gazdaság teljesítményéhez mérten alakul. Vagyis addig nyújtózunk ameddig a takarónk majd érni fog. Nálunk nem így történt, aminek a szerencsétlen gazdaságpolitikán kívül a jórészben kínálat vezérelte fogyasztás is az oka és az, hogy az emberek sokszor képtelenek felméri, mire van tényleg szükség és mi az, ami haszontalan. Pontosan úgy, ahogy a vasárnapi ebéd mennyiségét sem tudjuk kiszámolni, másban sem bírunk belátóan takarékosak lenni!

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kapirgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr734135889

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.