Tévhit, hogy akinek gyereke születik, annak végérvényesen le kell húzni a redőnyt, mert soha többet nem mehet sehova szórakozni, csak akkor, ha valakinek lepasszolja a kölköt. Átlátszó kifogás ez sokaknak arra, hogy a húszas éveiket végigszórakozzák, igyák/drogozzák, táncolják, csajozzák/pasizzák, esetleg mindent egyszer, többször és ismételve. Vagyis leginkább pont így!

 

Persze jó néha outsourcolni a nevelési feladatokat, majd kirúgni a hámból, de gyerekkel is nagyon sok helyre el lehet menni. És nemcsak, hogy lehet, de egyenesen kell is…

Gyerektelenként egy borús novemberi napon egyszerűen otthon maradunk egy jó könyvvel, eltelhet úgy a hétvége, hogy ki sem tesszük a lábunkat az utcára, mert olyan fújj, de szar idő van, meg hideg is, és különben is. Na, gyerekkel ilyet nem csinálhat az ember, minden gyereket, minden nap meg kell legeltetni. Szitáló esőben is, napsütésben is, ködben is, persze tökéletes frizurával. Őt nem érdekli az időjárás, neki csak kilométer-hiánya van, amit ki kell elégíteni, máskülönben hisztibe fojtja vágyait. Afelől pedig senkinek sincsenek kétségei, hogy nagyságrendekkel rosszabb egy bezártságtól őrjöngő gyerek, mint szitáló esőben homokvárat építeni.

Szerencsére rengeteg vendéglátó ipari egység jött már rá, hogy a gyerekes családok komoly vásárlóerőt jelentenek, ráadásul egy olyan idősávban, amikor a gyerektelenek még az előző est fáradalmait pihenik. Általában úgy 50 ezer forintot kellene a legközelebbi svéd bútoráruházban beruházni játékokra és máris készen van a gyerek-sarok, ahova már csak gyerekek kellenek. Minél több, annál jobb. Hiszen minél jobban szórakozik a gyerek, annál többet fogyaszt a szülő, vagyis okos üzletpolitikával hamar megtérül az ötvenezer. Érdemes továbbá azt is megfontolni, hogy a gyerekes család nem kompatibilis a nem-gyerekes családdal és mérsékelten kompatibilis a kutyásokkal. Mert amennyire a gyerekek számára szórakoztató a kutya, annyira bír a kutya számára terhes lenni a gyerek társasága. A nem-gyerekesek nem kérdésesek. Nem-gyerekesként én is azt gondoltam, hogy akiknek kölkük van, maradjanak otthon, hogy ne kellejen nekem más gyerekét hallgassam. És nem is kellett, mert egy-két véletlen balesetet (Náncsi néninél vasárnap délben..) leszámítva, nemigen találkoztam gyerekekkel vacsorázás, kocsmázás közben, azt hittem ők nem is nagyon járnak már sehova, lehúzták a rolót, kész, vége! Pedig dehogynem!

Mert rácsodálkozok bizony, mennyi jó helyre lehet menni a gyerekkel és mennyi békésen iddogáló szülő tölti a fél délutánt ilyen intézményekben. A vendéglátásnak van tehát egy olyan szegmense, amit eddig nem ismertem, nem is tudtam a létezéséről és elképzelni sem tudtam, hogy milyen nagy is!

 

Az én kedvenceim:

 

http://www.kertemfesztival.hu/

http://www.daraffaello.com/

http://www.vakvarju.com/beach/vakvarju_beach.html

http://www.pastrami.hu/

A bejegyzés trackback címe:

https://kapirgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr573314844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása