csib 2013.08.14. 20:37

Apanyelv

DSC_5252.JPGSzerencsés a gyermek, aki kétnyelvű családba születik, hiszen számára garantált, hogy ezen a két nyelven már biztosan fog beszélni… Kérdés, hogy mit értünk az alatt, hogy „beszélni” (milyen szókincset, mennyire választékos beszédet, hibák és egy kis akcentust belefér?) és vajon mennyire biztos mindez?

Korábban olvastam egy cikket arról, hogy vannak olyan kétnyelvű gyerekek, akik egyik nyelvet sem beszélik normálisan és valójában nem két egész, hanem két fél nyelven tudnak, ami baj, mert mire iskolába mennek, egyiken sem kortársaikhoz hasonló szinten. Már ekkor gondoltam, hogy Adélt két nyelven jól megtanítani nem lesz olyan egyszerű dolog és az élet igazolni látszik ezt. Mint mindenért, ezért is meg kell dolgozni, ez sem ajándék. A lehetőség, hogy ilyen fiatalon tanulhatja, az ajándék, de nem a tudás.

Először is, nem elég az, ha valaki néha idegen nyelven szól hozzá, az egyik szülőnek konzisztensen csakis úgy kell beszélnie, mindig, mindenkor, mindent, kompromisszumok nélkül. És tökéletesen. Vagyis a rossz kiejtés, a nyelvtani hibák, akár egy dialektus, mélyen beivódik a gyerekbe, ezért nem érdemes olyan nyelven tanítani őt, amit nem beszélünk legalább anyanyelvi szinten. Van a hollandoknál az a furcsa krákogó hang, ami H-ra hasonlít, de valójában G. Azért nem tudja egy külföldi sem kimondani, mert nem abból hangból képzi, amiből kellene. Bezzeg az én holland kislányomnak ez egy pillanatig sem okozott gondot, mert nem viszonyít betűhöz, csak utánoz, ha kell, hörög.

Másodszor is, a beszéd nem elég. Kell az ének, kell a mese, kell, hogy idegen nyelvű gyerekekkel legyen néha és a saját kis világuk nyelvét hallja. A szókincs ugyanis a meséléstől függ, éppen ezért áldás az olyan bölcsődei dadus, amilyen a mi Mártink és Ágink is volt, akik egész nap mesét olvasnak, énekelnek. Állítom, hogy sokkal inkább miattuk, mint miattam, az én esti meséim nyomán beszél a lányom olyan kis modorosan, ahogy. Például amikor megkérdi, hogy mikor kelünk útra, akkor tudom, hogy ezt egy mesében hallotta és olyan szép. Kell a mese és az ének, de nem elég! A sok kétnyelvű bölcsi-ovi az arra szerintem nem jó, hogy tényleg megtanítson a gyereknek egy nyelvet, arra is csak talán, hogy a nyelvtanulás később könnyebben menjen. Amire biztosan jó, hogy a gyerekek szüleitől így több pénzt lehet legombolni, produktum gyanánt pedig a legtöbb szülő megelégszik egy angol dalocska eléneklésével valamelyik családi ünnepen. Félreértés ne essék, nem ellene vagyok a korai kétnyelvű oktatásnak, csak nem kell tőle csodákat várni.

Harmadszor pedig a gyerek nem hülye; felesleges a szülőnek azt tettetni, hogy valamilyen nyelven nem ért, ha közben másokkal meg azon a nyelven kommunikál. Többször kaptuk azt a jótanácsot, hogy az apja ne hallgasson az általa amúgy jól beszélt magyarra és akkor majd hamarabb megtanul a lány hollandul. Ez nem segített, hiszen eleinte nyilván a könnyebb utat választotta a gyerek. A fordulat akkor követezett be, amikor valójában szembe került valakivel, aki nem értette a magyart. Két napig még neki is mondta a magáét magyarul, ennyi kellett, hogy feladja a küzdelmét.

Végigcsinálva mindezt, a nagymama esti skype meséitől kezdve a holland gyerekdalok bömböltetéséig a kocsiban, Adél végre megtanult hollandul. Vagyis mindig is tudott, de most már nem csak ő tudja ezt. Egy szép napon, varázsütésszerűen tökéletesen összetett holland mondatok kezdték elhagyni a kis száját, olyan természetességgel, mintha ez sosem lett volna kérdés. Úgy, mintha nem telt volna el egy év, hogy magyarul szépen beszélt már, ám hollandul egy fia szót, annyit sem. A legszebb mégis az, hogy az apját meglátván, gond nélkül vált hollandra, nem kever semmit semmivel, tudja, hogy ez két nyelv, tudja melyik melyik. Néha persze keresi a szavakat, de alapvetően Adél akkora nagy dumagép lett az apanyelvén is, mint anyanyelvén (verbálisan jólfejlett, ahogy egy barátunk jellemzi). Szerintem nem lenne mindez így, ha nem dolgoztunk volna rajta annyit.

A bejegyzés trackback címe:

https://kapirgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr955460436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása