DSC_0667.JPGEgészen biztosan bringával járnék dolgozni, ha nem a város másik végébe kellene, és/vagy nem rohannék folyton folyvást a gyerekemért az éppen aktuális köznevelési intézménybe. Szeretem a sportot, fontos a környezetvédelem, éljen a bringázás!

A legnagyobb elővigyázatosság és minden tiszteletem ellenére a múltkor ismét egy hajszálon múlott, hogy nem ütöttem el egy biciklist, aki dacolva a piros lámpával, szép ívben kanyarodott balra Kálvin téren. Beleborzongtam a tudatba, hogy függetlenül attól, hogy a ki a hibás, vajon mennyi esélyem lett volna megakadályozni a bajt, és min múlott, hogy nem ütöttem el? És vaj’ hogyan tudnék tükörbe nézni azután, ha bárkinek bármilyen komolyabb baja esne általam? Aztán dühös lettem a bringásra, hogy felelőtlenségével majdnem tönkretette nemcsak a saját, de az én életemet is! Miért nem érti, hogy mindenki, aki részt vesz a közlekedésben, egyfajta a felelősség terhével/tudatában teszi? Nem ez volt az első eset, amikor egy bringás így leizzasztott.

Az első és legfontosabb problémám a biciklisek jó részével, hogy életvitelszerűen nem tartják be a közeledési szabályokat. Értem, hogy nincsen jogosítvány, amit elvehetnének, nincsen rendszám, ami alapján feljelenthetnének, de tényleg a büntetés az egyetlen motiváció, hogy betartsuk a szabályokat?! Az még nem jutott eszükbe, hogy a KRESZ azért van, hogy a nagyvárosi kavalkád minden résztvevője kulturáltan és biztonságosan jusson el A-ból B-be?! Mindig csodáljuk a Benelux államokat, micsoda kerékpáros-kultúra van ott, de azt elfeledjük, hogy egy holland bringásnak esze ágában sem lenne átmenni egy piros lámpán és ez legalább annyiban hozzáad a kétkerekűek és négykerekűen kulturált együttéléséhez, mint az, hogy milyen kerékpárút hálózattal rendelkezik az ország.

A konkrét szabályok mellett a közlekedésnek nagyon fontos része az udvariasság, máskülönben örökre itt indexelhetek a Jászberényi úton, mert nem lesz olyan pillanat, hogy senki sem jön egyik irányból sem. Sajnos én még sosem láttam egyetlen bringást sem udvariasan, önszántából megállni és elengedni bárkit is. Ha két autó veszi a fáradságot és megáll a Villányin, hogy elengedjen, akkor a kétkerekűnek miért esik mindez oly nehezére és miért kell mindannyiunknak kivárni, amíg őnagysága elhalad?

És végül, ami különösen zavar… Felszereltségtől függően, a közlekedés minden résztvevőjének el kell dönteni, hogy milyen formátumban vesz részt a rendszerben: gyalogos, autós vagy biciklis lesz. Ha ez utóbbi, akkor ne akadjon már gyalogosként átkelni a zebrán, mert az gyorsabb. Az pont ugyanolyan pofátlan dolog, mint autóval bicikli-úton haladni – ami rendszerint végtelen felháborodást szül a kétkeréken haladók körében, joggal.

A bringásoktól tehát azt kérném, hogy először a saját házuk táján söprögessenek, és ha meg tanultak kellő figyelemmel viseltetni a közlekedés során, csak azután kérjék számon nyugati barátaink bicikliút hálózatát!

A bejegyzés trackback címe:

https://kapirgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr295556846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása