Nem hiszem, hogy a briefek futószalagon történő gyártása hiányzni fog. Kiváltképpen azért, mert az utolsó héten még egy komolyabb mennyiséget leszállítottam, amelyek ráadásul rekord idő alatt kerültek jóváhagyásra és kiküldésre. Álszent lenne, ha azt mondanám, hogy kizárólag az utódom dolgának a megkönnyítése és a projectek megfelelő státdiumban történő átadása motívált volna. Részben igen. Másrészt viszont jópár olyan látványos és izgalmas kezdeményezés első lépését tettem meg így, amihez egész egyszerűen szerettem volna, ha még közöm van. Hogy kicsit az én gyerekem is legyen.

Kizárólag az első lépés, az elvárások és célok tisztázása a fájadalmas ebben a folyamatban. Ha azt jól csináljuk, az utána lévő fejlesztés általában izgalmas és szórakoztató. Ez hiányozni fog. Ezért aztán belefogtam egy saját kis kreatív fejlesztésbe, ez pedig Kapirgáló üdvözlőkártyáinak a megtervezése, megszervezése, kitalálása lenne.

Kár, hogy a baba-kártya nálunk egy nem örvend  túl nagy  népszerűségnek. Kár, hogy az embereknek nincsen arra igényük, hogy ilyen formában éljék ki kreatív hajlamaikat - már ha vannak ilyeneik. Kár, hogy szemben az esküvői meghívóval, amit drága, gyöngyházfényű papírra illik nyomtatni, ezt sokan pénzkidobásnak gondolják. Kár, hogy egy baba érkezése csak egy e-mailt érdemel, rosszabb esetben egy bejegyzést a facebook-on, esetleg egy csiripet a twitteren. Kár, hogy egyetlen rokontól, baráttól sem kaptam egyetlen kártyát sem az elmúlt években. Kár, pedig annyi hülységet megveszünk a gyereknek, ez legalább szép emlék lehetne. Kár, pedig olyan jó érzés volt megtalálni a SAJÁT kis kártyámat pár éve. Viszont szerencse, hogy a hollandok ezt nem így gondolják! Szerencse, hogy minden holland barátunk küldött nekünk baba kártykat, így aztán van pár igazán igényes és kreatív darab. A kedvencemen egy repülőgép szárnyán ülnek a szülők, kis feka gyerekkel az ölükben. Benne a szöveg rendkívül nyíltan és őszíntén pont erről szól: a sok papírmunka után végre a kis Huant hazahoztuk Kolumbiából, és nagyon boldogok vagyunk! :)

Nyomozásom alatt megállapítottam, hogy nálunk nem divat az egyedi kártya. Kisfiú és kislány sémák vannak, mindegyiken ugyanaz a semleges (és néha giccses) babakép, paraméterek kipöttyözve, anyuci majd kézzel beírja a kicsi koordinátáit. Rosszabb esetben apuci... Ezzel szemben ki akarna egy esküvői meghívó sablont használni, ahol a megfelelő rublikába beírom az ifjú pár nevét, a nagy esemény idejét és helyszínét?! Szerintem senki.  Picit egyedibb megoldás, amikor egy meglévő keretbe lehet az újszülött első képét beilleszteni. Kár, hogy a legtöbb baba nem fest valami jól élete első óráiban, ami teljesen érthető azok után, amin keresztül ment. Kár, hogy első óriában minden baba eléggé hasnolít egymásra - és még a szemük is csukva, ami nem segíti a rokont az azonosításban. (Na, persze az enyém majd teljesen más lesz, dehát ő a kivétel!).

Eldöntöttem, hogy Kapírgáló márpedig egyedi tervezésű kártyát érdemel, ahogy az minden kis holland újszülöttnek jár! Természetesen nem én tervezem a kártyát, profikra bíztam, én csak elmeséltem mit is szeretnék, vagyis "kiadtam a briefet". Úgy tűnik, nem tudunk egymástól szabadulni, én és a brief...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.