Hallva a sok képtelen helyet, ahol megfordultam, sokan kérdezik, hogy mégis melyik volt a legszebb közülük. Közhelyes megállapítás, de attól még igaz, hogy a szépség borzasztó relatív. Vannak, akiket a paradicsomi tengerpartok bűvölnek el, másokat a zord hegyek ejtenek bámultba, és vannak olyanok is, akik a síkságok szerelmesei – nem lehet egymáshoz mérni a világ csodáit. Nehéz dönteni, de ha nagyon muszáj kiválasztani a legeslegesleget, akkor Izlandra voksolok! Elmondom hát miért…

Először is Izland a föcitanárok álma, földünk történetének élő múzeuma. Engem nem nagyon érdekel a földrajz, arra is rendszeresen rácsodálkozom, ahogyan emberek élettelen ásványokért rajonganak, gyűjtögetik őket - de Izland sztoriját még én is érdekesnek találtam. Nos, a könyvtárnyi információból, amit az Izlandról szóló földtörténeti írások megtöltenének, nekem elég annyi, hogy az európai és az amerikai lemez a sziget alatt találkozik, pontosabban találkozna, ha összeérne. A lemezek javarészt a tenger alatt kapcsolódnak, így szabdalva kis bolygónkat valódi föld-részekre, amikből aztán kilóg egy-egy darab szárazföld, amit történetesen Afrikának, meg Eurázsiának és hasonlók hívnak. Kivéve Izlandot, ahol ez találkozási pont a földfelszínen van, ezért látható, tapintható, megismerhető, néha hallható is a nagy Földanya. A sziget különlegessége abban (is) rejlik, hogy a legifjabb földdarab a világon. Van egy kisebb sziget Izland déli oldalán, ami néhány évtizeddel ezelőtt keletkezett egy vulkánkitörés után, kb. úgy, ahogy nagy testvére is tette nagyon régen. Egyszer csak a földmozgások hatására kiemelkedett a tengerből, mint valami hollywoodi szuperprodukcióban a makettek! Az emberek meg csak néztek és nem hittek a szemüknek. Sajnos nem lehet a szigetre ellátogatni, mert geológusok, biológusok és fizikusok vették birtokba.

Nemcsak a furcsa földrajzi viszonyok, de az élővilág is az oka, hogy a sziget minden egyes pontja földöntúli látványt nyújt. Izland középső része hatalmas kősivatag, ami olyan bizarr és élettelen, hogy nehéz elhinni, ez a vidék is a föld nevű bolygón van, és nem, nem estem bele egy fekete lyukba, ami véletlen egy másik galaxisban köpött ki magából. Úgy tűnik nemcsak én gondoltam erre, hiszen a NASA is itt építette fel bázisát, ahol a holdra készülő asztronauták gyakorlatoztak. A partmenti részek nagyon változatos látványt nyújtanak, de nincs olyan tája, ami bármire is hasonlítana. Valójában egyszer Guatemalában láttam egy vulkánokkal körülölelt tavat, amiről Izland jutott eszembe, de ott pálmafák és buja növényzet is volt, ezért nem mondanám, hogy annyira hasonló volt, de valahogy emlékeztetett rá. Izlandon ugyanis nincsenek fák, bokrok, egyáltalán növény sem túl sok. Leginkább fű, meg olyan gazféle nő csak (a biológia sem volt a kedvencem). Ehhez jön a forrongó föld, ami egészen furcsa dolgokat hoz létre, vulkánokat, gejzíreket, bugyborékoló mocsarakat, meg egy klassz fürdőt is, a „kék lagunát”, ahova azért majdnem minden turista eljut. A geotermikus energia korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre, így az áram és a fűtés ingyenes állami szolgáltatás, ami mindenkinek alanyi jogon jár. Nem ritka az sem, hogy télen fűtik az utcákat. Az olcsó energia segítségével próbálják az ipart is felvirágoztatni. Pár éve egy hatalmas acélkohó épült a keleti parton, a baj csak, az, hogy nincsen, aki dolgozzon benne, így Lengyelországból kellett importáljanak munkaerőt, egy egész gyárnyit.

Hiszen nemcsak növény, de ember sincsen túlságosan sok Izlandon. Arról már egyszer írtam, milyen tökösek az északi népek, ahogy megvívták harcaikat a természettel az évszázadok során, és ez az izlandiakra is maximálisan igaz. Nem mintha olyan sokkal találkoztam volna, mivel összesen úgy 320 ezren vannak, abból is 250 ezer a főváros, Reykjavík metropoliszában él. Akikkel viszont találkoztam, azok mind borzasztó kedves emberek voltak. Északon nemcsak az idő, de az emberek is hidegek, ellenben Izlandon már annyira kevesen vannak, hogy általában nagyon megörülnek egymásnak és barátkoznak is egymással.  Nem meglepő az sem, hogy már-már vallásosan védik a környezetüket az itt élők. Nincs is más választásuk, mert az emberek itt tényleg kisebbségben vannak a természettel szemben, nem uralják azt. Persze fantasztikus látni, ahogy az ember leigázza a környezetét azzal, ahogyan utat, gátat, hidat épít lehetetlen helyekre, de legalább ennyire szép tud lenni az is, ahogy behódol neki.

Ha növény nem is, madár például nagyon sok van errefelé, olyannyira, hogy egyes területekről egyszerűen elkergetik az embert, ha az odatéved. Nevettem volna, ha valaki azt mondja nekem, hogy pár szerencsétlen tollas majd megmondja nekem, hova mehetek és hova nem, de volt úgy, hogy jobbnak láttuk távozni. A szárnyasokat nem zártam a szívembe, de a csodaszép lovakat igen! Belőlük is van elég, már-már giccses, ahogy a lakatlan tájakon legelésznek a vadlovak. Párszáz éve tilos már a szigetre lovat vinni, előtte pedig nem volt mivel, ezért a pacik megmaradt olyannak, amilyenek évszázadokkal ezelőtt voltak és sokan pontosan olyan vadon élnek, ahogy egykor. Izlandon nagyon sok minden más is olyan, mint amilyen évezredekkel ezelőtt lehetett, hatalmas élő természeti múzeum ez.

Ennyire északon már nyáron nem igazán megy le a nap, télen viszont nem jön fel. Az emberek bioritmusa maximálisan alkalmazkodott ehhez. Valahogyan a sötétben ők is téli álmot alszanak, mivel italozással nem tudják elütni az időt, ugyanis az alkohol kereskedelme korlátozva van. Akárcsak Svédországban, itt is egyetlen állami tulajdonban lévő üzletlánc árul 2%-nál magasabb alkoholtartalmú bármit, nagyon-nagyon sok pénzért. A sok pénzen kívül a boltok nyitvatartási ideje is úgy van kialakítva, hogy még véletlen sem tudjon senki semmit venni ott. Általában délelőtt nyitnak ki, 2-3 órára, a hét minden napján máskor, így csak a nagyon elszántak jutnak italhoz. Mi nem voltunk eléggé kitartóak, így a vízszerű sört ittuk, aminek akármekkora mennyiségben sincsen semmilyen hatása semmire sem. (Kivéve persze a WC látogatási gyakoriságot.) Nemcsak az ital, minden más is nagyon-nagyon sok pénzbe kerül. Logikus, nincsen ember, aki elvégezzen bármilyen munkát, bármit termeljen, vagy szolgáltasson. Amit csak lehet, önkiszolgálóra terveztek és meglepően sok minden becsület-kasszás. Például a főváros kiemelt látványosságának számító templombejáratánál egy malacperselyben gyűjtik a belépőt. Ember egy szál sem, egyetlen táblácska lóg mellette, ami szépen megkér mindenkit, hogy fizessen és részletezi az egyébként igen borsos tarifákat, beleértve a nyugdíjas-kedvezményeket is. Az emberek meg fizetnek.

Izlandon sosincs igazán meleg, 15-20 fok már forróságnak számít. Ez jegesmedve tengely csúcsa, ahol 10 fok felett bikiniben grilleznek a helyiek és nyáron mindenki folyamatosan fagyit nyal, nehogy túlhevüljön. Emellett aztán a szél is nagyon tud fújni. Mivel nincsenek fák, amik hajladoznának, nehéz megítélni a légmozgást ezért aztán a gyanútlan turistát néha eldönti a szél. Legnagyobb félelmünk az út végéig az volt, hogy a fél tonnás motor felborul a szellőben valamilyen lakatlan, térerőtlen pusztában és nem tudjuk majd ketten sem megmozdítani, aztán a végén majd megesznek a madarak. Szerencsére ez nem következett be, Izland a legszebb arcát mutatta meg nekünk. Ez egy zord és vad sziget, ahol általában sötét és hideg van. De ha egészen véletlen mégsem ez a helyzet, és nyáron, a 15 fokban kisüt a nap valahol, akkor olyan csodát láthat az ember, amiből érthető, ha a Jóisten csak nagyon keveset és nagyon keveseknek ad…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.