Olyan a bölcsőde, mint egy manóbirodalom. Picike szekrények, picike székek, picike asztalok, picike WC, picike mosdó, picike minden. Tündéri jelek a falon, a fogason, a tisztálkodó-szereknél , a picike cipők alatt. Adélnak utolsó belépőként a holdacska jutott, ami persze nem olyan cukiság, mint cica, vagy a pöttyös labda, de nem bánom ezt. A hold a női erők szimbóluma az asztrológiában, az érzékenység, az intuíciók, a kreativitás jelképe – ezért nekem tetszik és illik hozzá. A holdacska mindenesetre jól navigálja Adélt ebben a mini birodalomban. Általa tudja, melyik a szekrénye, hol találja a cipőjét, melyik törölközőbe törölheti picike kezeit és azt is meg tudja büszkén mutatni, melyik zseniális rajzot készítette a délutáni foglalkozáson. Kevés ember van, aki nem mosolyodik el látva ezt az elbűvölő apró világot. 

Anyósom a magyar bölcsödét koncentrációs táborhoz hasonlította. Tudja, miről beszél, hiszen egész életében bölcsödében dolgozott, különböző holland bölcsődékben. A csönd tűnt fel neki először és az, hogy minden gyerek milyen fegyelmezetten vetkőzik-öltözik-mosakszik. Semmi káosz, semmi hangzavar. Utána meglátta a kis jeleket, ez tetőzte az élményt. Nem nagyon értette, miért van rájuk szükség, miért olyan hátborzongatóan katonás itt minden.

-          Mégis hova teszik a gyerekek a kabátjukat a holland bölcsödében? – kérdeztem én.

-          Bedobják a sarokba – válaszolta.

-          És akkor hogyan találja meg a dadus, melyik kié, amikor kiviszi őket az udvarra? – folytattam.

-          Sehogy, a gyerek megkeresi a magáét. Ha nincs meg, kimegy kabát nélkül. – hangzott a válasz.

-          De nem fázik meg? – érdeklődtem tovább.

-          Ááá, úgyis minden holland gyereknek mindig lóg a takony az orrából... – válaszolta egyszerűen.

-          Várjunk-várjunk! Hogyan lehet egyáltalán kinavigálni ennyi gyereket az udvarra, rendszer nélkül? – nem adtam fel, hogy megértsem…

-          Előbb-utóbb mindenki kint lesz, az erőszakosabbak hamarabb persze... - szólt a pragmatikus válasz.

A Pöttöm bölcsiben a levegőztetés „zsilipelős rendszerben” működik. Ez úgy fest, hogy a gyerekeket négyes csoportokra osztják be, mindenkinek egymás kezét kell fognia. Négy gyerek kimegy az ajtó elé és vár. Amikor elfoglalták a helyüket, újabb csoport indul meg, az első csapat pedig a lépcsőfordulóhoz sétál tovább, és ott megáll. A lépcsőforduló után a lépcsőház fölszintje a következő poszt. Utána a bejárati ház kapuja, majd az elkerített udvar bejárata. Mindenhol 4-es csoportok várnak az előrejutásra, miközben egy adag gyerek még a cipőjét húzza, mások pedig a kabátjukat. Mindenkinek megvan a posztja, és izgatottan várakozik az előrejutásra, a nagy Kánaánra, amit egy pár csúszda, néhány kismotor, mászókák és egy hatalmas homokozó jelent. Ha belegondolok, ez valóban olyan, mint egy katonai kiképzőtábor.

Nagyon más a két országban az iskola-rendszer, de azt sosem gondoltam volna, hogy ez már a bölcsődében is ennyire látványos különbséget jelent. Szerintem az iskola elsősorban arra való, hogy a gyerekek értelmi képességeit fejlessze, az otthoni környezet pedig arra, hogy érzelmi képességeket. Tudatosan, vagy ösztönösen, mindenesetre a poroszos rendszert kompenzálandó, a magyar gyerekek több gyengéd szeretetet kapnak otthonukban holland társaikhoz képest. Nálunk a gyerekek körül forog minden család élete, Hollandiában ők inkább egyenrangú tagjai a közösségnek. A gyerekektől kint elvárják a családba való beilleszkedést, nálunk a család idomul az új igényeikhez.  Az biztos, hogy nem akarunk sem ősembert, sem pedig érzelmi analfabétákat nevelni gyerekeinkből.  Ezért aztán az elkövetkezendő évek legfőbb kihívása számomra, hogy kislányomnak olyan környezetet tudjak biztosítani, amiben holland módra tud kibontakozni önálló és kreatív személyisége, de igazi magyar szeretet kap mellé.

A bejegyzés trackback címe:

https://kapirgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr954367427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása