2009.11.23. 18:24
Honnan a név?
Azt szögezzük le, hogy nyálasnak tartom párok egymás nyuszómuszózását, főleg ha azt társaságban teszik. Idétlen, illúzióromboló és túlságosan intim. Rádásul az esetek többségében kicsit se kreatív. De persze vannak, akik ezt nem így gondolják, hát béke velük & áldás rájuk.
Egy napló kellően intim környezet ahhoz, hogy egy ilyen (számomra) intim sztroival kezdjünk. Ugyanis én sem voltam a kezdetektől csibe és a blog címében fellelhető "kapirgáló" szó is később keletkezett. Már nem emlékszem pontosan, talán azért lettem kiscsibe, mert szőke pihés a karom, vagy a barátommal szembeni korkülönség miatt. Nem tudom, de egy napon végérvényesen az lettem, és azóta is az vagyok, de csak egy bizonyos embernek, és kizárólag, ha kettesben vagyunk.
Arra viszont tisztán emlékszem, ahogy Laoszban motoroztunk és az úton mindenfelé téblábóló csirkéken nevettük, azon morfondírozva, hogy ők is csibék mint én, vagyis rokonok. (Na ez a megállapítás pont annyira vicces, mint a másikat cicamicának hívni - semennyire. Kivéve beszívva.) Minden csirke körül kapirgáltak kicsinyek, őket elneveztük kapirgálónak, ami később a gyerek szinonímája lett. Vagyis úgy általában a gyerek, illetve a mi majdnani konkért gyerekünk. Még eltelt másfél év, mire ez utóbbi fizikai valójában manifesztálódott. Az első ultrahang képet kitettem a hűtőre és a kis borsószem mellé odaírtam: "ez itt kapirgáló". Azóta nem kérdés, hogy így hívjuk. Szerintem jobb, mint a pocaklakó. Meg a manócska. Brrr.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
egofanclub 2009.12.12. 17:41:57
Látom, hogy új vagy itt...én is most indítok tiszta lappal, ezért csak egy dolgot akarok mondani.
(Ugye nem baj, ha Csibének szólítalak? Én nem vagyok a barátod, és intimben sem vagyunk, de ha már világgá kürtölted, akkor biztos nem titok.)
Furcsa, hogy a "manócska", meg a "pocaklakó" az neked "Brrr", és ezzel fikázod mások szokásait, de te meg külön posztot szentelsz annak, hogy megtudjuk, mi népes olvasótábor, hogy te minek vagy hívva, de csak egy ember által, és csak kettesben persze. :)
A vélemény szabad és szent, de ahhoz már empátia és intelligencia is kell, hogy ezt úgy írd le, hogy közben másoknak ne szólj be. (Nekem van pl. "pocaklakóm"). Nem, kedves Csibe?
csib · http://kapirgalo.blog.hu/ 2009.12.13. 12:33:39
Hallottam egy érdekes mondást arról, miért olyan népszerűek a blogok. Azokat a dolgokat, amiket nem akarsz megosztani másokkal, azokat elmondod hát mindenkinek! :))
Világgá kürtölni relatív fogalom, hiszen nem sok ismerős olvassa a blogot, nem sokan tudnak róla, aki meg nem ismer, annak egy idegen, egy senki vagyok. Ha pedig valaki Sherlock Holmes-t játszik, nincs nehéz dolga kinyomozni, ki vagyok, jó szórakozást hozzá neki, őszintén, tegye. :))
Szerintem leírni, hogy miért lett ez a becenevem, egészen más téma, mint társaságban "gyakorolni", amiről az első bekezdésben írok.
A pocaklakó és a manócska nekem nem tetszik, de ezzel nem kívántam fikázni senkit.
Ez a lényeg: "...vannak, akik ezt nem így gondolják, hát béke velük & áldás rájuk." Ezért hát neked is sok sikert a pocaklakóhoz, vagy manócskához!
Üdv, csib
(úgy döntöttem, az intelligenciára és empátiára vonatkozó megjegyzést nem veszem magamra..)