Szokták mondani, hogy Szarajevó olyan, mint egy oltárnál faképnél hagyott menyasszony. A Kill Bill jut eszembe, ahogy a gyönyörű ara kissé megviselt ruhájában, gépfegyverrel a kezében osztja az igazságot. Hát, Szarajevó pont ilyen.

Ugyanis az 1984-es olimpián ez a város csodás menyasszonyként állt az oltár előtt, a legszebb ruhájában, a legjobb arcát mutatva és az egész világ a lábai előtt hevert. Szarajevó két esélyes országot utasított a háta mögé: Japánt és Svédországot, így Moszkva után itt rendezték az első játékot a keleti blokkon belül.  Grandiózus beruházások hirdették Tito Jugoszláviájának gazdagságát, utak, stadionok, szállodák és éttermek épültek, minden készen állt, hogy a város lenyűgözze  a világot. Aztán egyszer valaki gépfegyvert rántott és egy jókora sorozatot eresztett a menyasszonyba és násznépébe ... Ma ott áll ez a valaha volt gyönygörű nő a legszebb ruhájában, megtépázva, szakadtan és koszosan. Még nem volt érkezése átöltözni, rendbe szedni magát, ezért még mindig  ugyanazt a mára szakadt mennyasszonyi ruhát viseli.

A város határához érve, az első dolog, amit az utazó meglát, egy óriási temető. Nem is temető, sokkal inkább végtelen sírmező. ez A muzulmánok hosszúkás fehér sírkövet kaptak, a keresztények pedig széles feketét. Rénzésre látszik kik jártak rosszabbul.  (a muzulmánok) A temető után a második objektum, ami szembe jön velül, az a szebb napokat látott olimpiai stadion. Ez után a kettős sokk után megérkezünk a városba, ami nagyon nem olyan, mint amire a fentiek alapján számít az ember.

Szarajevó fekvése csodás, hatalmas hegyek között terül el, a várost folyó szeli ketté. Legalább három kultúra keveredik a városban, ez teszi ellenállhatatlanná. Gyúrjuk össze a Bécset és Isztanbult, aztán fűszerezzük mindezt egy kis hamisítatlan a balkáni hangulattal! Íme, ez Szarajevó. Csak azok a pöttyösre lőtt a házak ne lennének! Szemmel láthatóan ez a kis szépséghiba a helyieket  nem zavarja, csak az egyszeri turista döbben meg a bombázások okozta károkon. A bosnyákoknak ez legalább olyan természetes, mint a templom melletti hangosan imára hívó mecset. A balkáni ember vallástól függetlenül igen vidám természetű. Ugyanaz a mediterrán életkedv tükröződik az arcokon, mint Olaszországban vagy Spanyolországban. Erre mi, bánatos magyarok hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy az időjárás meg a gazdagság teszi, és ha mi is olyan jól élnék, akkor nekünk is jobb kedvünk lenne... Kár, hogy a gazdaságilag igencsak elmaradott balkán céfolja ezt a teóriát, így kénytelen leszünk valami újabb kifogást gyártani a saját depressziónkra. Ha valakinek, akkor a szarajevói embernek lenne oka lógatni az orrát, hisz balsors őt sokkal régebben és jobban tépi, mint a mai magyart valaha tépte, de ő mégis boldog. Hogy van ez?

Budapestről Szarajevó csak 400 km, igaz átlépve Szerbiába már nincsen autópálya és az utak is hagynak maguk után némi kivetnivalót.  Nagyon közel van, mégsem lepik el  magyar turista hadak a várost. Elismerem, hogy sokkal menőbb fapadossal Párizsba utazni, majd ott egy kávét 8 EUR-ért meginni. Mindenki tudja, hogy van az Eiffel torony, meg a Szajna, és a Louvre, nem kell magyarázkodni, mit láttál, miért mentél oda. Viszont Szarajevóban sokkal több fantázia van és sokkal érdekesebb, mint bármelyik  tökéletesre polírozott európai nagyváros. Mert Párizs csak egy szépséges nő,  de Szarajevó egy titokzatos menyasszony,  akinek szomorú története az arcára van írva, csak  akarni és tudni kell elolvasni azt. És nincsenek japán turisták sem :)

A bejegyzés trackback címe:

https://kapirgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr681607208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása