Szerettem volna egy linkkel kezdeni ezt a bejegyzést, hogy lássuk, hol is van Udomxai. Más néven Muang Xai - ha esetleg valakinek így ismerősen cseng. De sajnos a helyet az, hogy a Google Map nem ismeri ezt a várost. Sajnos a Google Map Laoszba érve általában nem sok mindent ismer. Konkrértan majdnem hófehér. Korábban sem volt más a helyzet, ezért történhetett meg, hogy a vietnámi háború alatt ez az ország több bombát kapott, mint bármelyik másik (beleértve Vietnámot), mégsem hitte ezt el senki neki, hiszen ami nincs a térképen, az nem is létezik. Jópár évtized kellett amerikai barátainknak, hogy bevallják ez ellen a vietnám-párti, kommunista ország ellen elkövetett bűneiket...  Nem tudom Laosz  pártállása mennyire jelentős fegyvertényező lehetett a hidegháborúban, de elég kínos, ami itt történt és az is, hogy annyi ideig nem ismerték be.

Tisztázzuk azt, hogy Udomxai nem valami poros falu, hanem város 80 ezer lakossal, ezen kívül pedig megyeszékhely és van reptere is. Közel fekszik a thai és myanmari határhoz, ez a terület aranyháromszög néven híresült el. Viszonylag egyhangú mezőgazdasági tevékenyég folyik itt, ez pedig a máktermesztés. Valaha ez volt a világ legnagyobb termőterülete, de köszönhetően az elmúlt évek háborús viszonyainak, Afganisztán beelőzte és élre tört. Már az arany háromszög sem régi, és úgy tűnik egyelőre nem sikerült semmilyen megélhetési alternatívát találniuk  helyieknek, a mákföldeik versenyképessége pedig egyre csak zuhan!

Valójában kevés olyan ronda és koszos várost láttam életemben, mint Udomxai. Inkább egy nagy kereszteződéshez hasonlatos, tele gagyi, kínai áruk tömegével és büdös teherautókkal. Ez az a hely, ahol a kínaiak a királyok, ők uralják a gazdaságot, övék minden, ami ér valamit. Ők felelősek a városképért is. A kínaiaknak ugyanis borzasztó ízlésük van, nem európai szemnek való. Elég bemenni a világ bármely pontján üzemelő kínai étterembe, mind súlyos ízlésficamról árulkodik. Persze, persze a szép porcalánok, de azok is inkább a kidolgozottságuk és a kézimunka miatt érdekesek, de nem azért mert annyira kifinomultan ízlésesek.

Nos, turisták ebben a városban nincsenek, miért is lennének? Semmiféle látnivaló nincsen erre, kivéve talán az utat, ami Luang Prabangból ide vezet, az tényleg mesés. Éppen ezért szállodák is alig (viszont azok mind tele kínai üzletemberekkel), étterem pedig csak egy, de az étlapot fehér ember nem érti persze. Na nem mintha a lao étlapok akkora változatosságot mutatnának, tulajdonképpen mindegy is mi van ráírva, mindenhol ugyanaz az étel kapható.

Ha végigsétálunk a főutcán, pár perc múlva a észlelhető, hogy ebben a városban valami nem stimmel.  A felnőtt férfiak nagy része ugyanis ópiát-függő. Ez azt jelenti, hogy álló nap üldögélnek a teraszon és a pipájukat szívják egyedül. Nem dolgoznak, nem szórakoznak, nem mondanak imákat, nem meditálnak, nem sportnak, nem élnek családi éltetet és nem szocializálódnak. Még egymással sem beszélnek. Mit is mondjak egymásnak, amikor a kábulaton kívül semmi más nem érdekli őket és semmi más nem is történik velük?! Ezzel szemben a nők dolgoznak, ellátják a háztartást, gyereket nevelnek, bogyókat gyűjtenek az erdőben és megtesznek mindent, ami kis családjuk túlélése érdekében tehető. Furcsa látvány egy olyan város, ahol az összes férfi zombi, és az összes nő megszakad a munkában.

Hogy valami jó hírt is mondjak a végére, hát Udomxaiban erősen fújdogál a változás szele. A fiatalok már nagyon másképp látják az életet, őket már egyántalán nem érdekli az ópiumpipa, öreges és ósdi szokásnak gondolják. Amikor megérkeztünk, egy csapat diák rohant le minket, azzal az ártatlan céllal, hogy végre gyakorolhassák angoltudásukat. Beszélgettünk velük az életükről és azt kell mondjam, hogy meglehetősen reálisan látják a lehetőségeiket, mindamellett borzasztó nyitottak a nyugati kultúrára és legalább ezer kérdésük volt hozzánk. Ők, a jövő generáció már másra vágynak, nem a zombi létre. Szerencsére van remény :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.