5 éve nem töltöttünk itthon karácsonyt, ezért nem volt alkalmam lakást díszíteni, menüt összeállítani, hülyeségeket vásárolni. Ez lesz az utolsó karácsony kettesben, jövőre úgyis az lesz, amit Kapirgáló akar. Olyan lesz a fa és a dekoráció, hogy ne bírja lebontani, magára rántani , a menü pedig az ő szája íze szerint (is) alakul majd. Vagyis most vagy soha a kreatívitással!

Ki mondta, hogy karácsonykor halat kell enni? Ha már hal, ki mondta, hogy ez csak olajban úsztatott, panírozott, lusta folyami dög lehet? Senki.

A karácsony két napjára egy halas és egy nem halas menüvel készülök. A halas cuccot a 26-án délután uzsonnára betérő rokonoknak számon, így az nem igazi ebéd, inkább snack. Lazacos-spenótos quiche. Ha már tortába lazacot teszek, ami akár fura is lehet, akkor a desszertbe is valami kevésbé megszokott alapanyag kerül majd - a jól bevált répatortám készítem az édes szájú szeretteknek.

Ahány ország, annyi karácsonyi menü. Nálunk hal, angolszász területeken pulyka, a hollandoknál pedig vadhús. Állítólag. De az is lehet, hogy csak engem hülyített be a kedvesem ezzel a dumával, hogy készítesek neki valami extrát. Vettem tehát őz combot a jól feleszerelt budai hentesnél, kilóját ötezerért. Vörös-áfonyás szósz készül majd hozzá. Bambit legalább két napig kell pácolni, most a hűtőben figyel, néhány borókabogyó és némi rozmaring társaságában. Várja végzetét szegény. :(

Ime tehát "Bambi a pácban":

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.