„Hogy vagy képes kórházba menni?” – kérdezte meglepetten sógornőm, majd gyorsan hozzátette, hogy egy ilyen bensőséges és csodás eseményt, mint egy gyermek születése ő bizony csakis a saját lakása falai között tudja elképzelni, szóba se jöhet bármilyen idegen hely, pláne nem egy kórház. Brrr.

Valóban, a hollandok sokkal nagyobb része választja az otthonszülést, mint hazánkban. Ez alapvetően két különbségének köszönhető. Egyrészt adottak a törvényi és infrastrukturális keretek, vagyis adott esetben nem kell sutyiba csinálni egy bevállalós bábaasszonnyal, hanem bizonyos feltételek mellett választható opció.

Másrészt a terhességet és a szülést kevésbé betegségnek, mint inkább természetes állapotnak, folyamatnak tekintik. Ez igaz úgy általában az egész életre is, egy holland lényegesebben kevesebbet beteg; nem szokása egészségére (sem) panaszkodni, nem szokása továbbá nyomós ok nélkül kórházba menni és a kórháznak sem szokása nyomós ok nélkül felvenni bárkit is. Mi, keletebbre kicsit érzékenyebbek vagyunk, de az is lehet, hogy vissza a szokásos „tökös északiak – puhány déliek” teóriámhoz, akinek jobban kell küzdenie az élelemért az kevésbé lesz hipochonder, összehasonlítva azzal, akinek egy Kárpát-medencéhez hasonlatos éléskamrában ölébe pottyan minden. Meg aztán az se felejtsük el, hogy a hollandoknak számtalan hobbijuk van, a magyarokról pedig ez nem mondható el. Ha bárkit megkérdezel, persze azt mondja majd, szeretek olvasni meg kirándulni és sportolni... De sajnos a keserű valóság az, hogy Európában mi nézünk a legtöbb tévét, és az erdőkben is a lángososnál van a legnagyobb tömeg, nem a túraútvonalakon, a könyveladási statisztikákról pedig ne is beszéljünk. Az unalomnak aztán néha az eredménye, hogy sportszerűen és hobbiként járunk orvoshoz és kórházba.

Visszakanyarodva az otthonszülés témához,  ennek semmi köze a tökösséghez, puszta önzőség és felesleges kockázatvállalás ignorálni a kórházi ellátást. Szerintem. Mégpedig azért mert ez nem arról szól, hogy TE hogyan érzed magad. Hanem a kisbabáról szól, akinek joga van a lehetelő legjobb szakértői ellátáshoz élete első perceiben és ahhoz is joga van, hogy bármi baj történik, azonnal kapjon segítséget.  Persze igen, lehet úgy is szülni, mint az oroszlánok a bozótosban, meg lehet lenyalogatni a magzatmázat a gyerekről és elrágcsálni a köldökzsinórt, de ne feledjük, hogy a oroszlán bébi halandósági arányszám kicsit magasabb a mienknél. A XXI. század fejlett országaiban mikroszkopikus méretű a csecsemőhalandóság, köszönhetően annak, hogy aktívan közreműködünk és beavatkozunk ebbe a szép természetes folyamatba. Más szóval, nem azért élünk túl ilyen arányban, mert genetikailag úgy változtunk az idők során, hogy képesebbek vagyunk szülni...

Jó példa az én esetem. Teljesen sima terhesség, nem túl nagy baba, folyamatos sport, kedvező alkat - ha valakiből, belőlem kellett volna kipottyania a babának. Hát nem így törént... Kicsivel 14:00 után kezdődött a szívhang vizsgálat, 14:15-kor ment a telefon az orvosnak, hogy gáz van, a pici lány pedig 14:55-kor látta meg a világot. Hiszen joga volt hozzá, hogy segítsünk rajta, ha úgy látjuk bajban van. Nem tudom, mi lett volna, ha otthon szülök, biztosan nem kaptunk volna ilyen gyors segítséget. Lehet, hogy akkor sem történt volna semmi, hanem szépen megszületik az egészséges baba, de és ha nem? Ha csak azon múlott, milyen gyorsak vagyunk?!

Részemről nagyon szép emlékeim vannak a kórházról. Soha nem fogom elfelejteni az a 4 téli napot, amikor szikrázott a nap és hatalmas pelyhekben hullott a hó, én pedig a kisbabámmal ismerkedtem. Ez egy magánkórház volt, ami persze sokkal jobban fest, mint az állami intézmények, de nem hiszem, hogy annyival másabb lett volna máshol. A szülészeten sehol sem gyógyítandó betegek vannak, akik egész nap jobb híján magukat sajnálják. Az itt a dolgozók sem csak a szenvedést látják. Akkor meg miért lenne olyan borzasztó az a szülészet? Aki meg egy néhány napos csecsemő társaságában azzal foglalkozik, hogy rossz a kaja és hasonlók, nos annak meg úgysem lesz jó semmi sem!

 Ez a meccs: Hollandia-Magyarország 0:1, ez bizony 2:2

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.