Szeretem az északi emberek mentalitását, ami a zord időjárásuk miatt (is) olyan, amilyen. Mi magyarok, a Kárpát-medence termékeny paradicsomában szocializálódtunk, az évszázadok, évezredek során nem kellett megküzdjünk az ételelemért, nem kellett harcoljunk az időjárással, a természet erejével, a tengerrel. Szemben a tökös északi népekkel, akiknek az elmúlt századok nem arról szóltak, hogy teoretikus vallási kérdésekben vagy a királyi viszályok, miatt háborúzzanak, hanem arról, hogy túléljenek, fejlődjenek. Északon nem volt feudalizmus sem, nem voltak urak és jobbágyok, hiszen örültek, ha sikerült egy kis krumplit termeszteni a földeken. Arra nem volt sem idő, sem energia, hogy megideologiákat és kasztokat gyártsanak. Voltak persze északon is gazdagabb kereskedők, ügyesebb földművesek, de egymás kihasználása helyett az összetartás és túlélés volt a cél. Ez volt a túlélés záloga, az összetartás...

Van egy ici-pici ország északon, ami annyira északi és annyira elszigetelt, hogy igazi mesebirodalomhoz hasonlatos. Ez a Feröer-szigetek. A szigetcsoport hivatalosan Dánia része, de autonómiával rendelkezik, saját nyelve, saját pénze, közigazgatása és persze nemzeti öntudata van. Meg saját focicsapata persze.

48 ezer ember lakik a szigeteken, mézeskalács-házikókban. Ez pontosan úgy fest, mint Andersen mesekönyveinek múlt századi világa. Az időjárás zord, szeles és ráadásul egy perc alatt képes teljesen megváltozni, majd vissza, így a szelek miatt sose tudhatja az ember, mire számítson. Ha kisüt a nap, akkor viszont tátva marad a szánk a látványtól. Mintha az égiek csak korlátozott mennyiséget engedélyeznének vizuális megtekintésre ebből a gyönyörű tájból. Kiűzettünk a paradicsomból.

Embertömegek helyett vannak itt háborítatlanul élő állatok. Főleg birkák, akik ezen a szigeten nagyobb számban képviseltetik magunkat bármilyen más élőlénynél, az embereket is ide értve. Erre a földre elsőként szerzetesek érkeztek, akik hozták magukkal a birkáikat. Mivel az állatokat nem érdekelte a cölibátus, a szerzetesek viszont elkötelezettek voltak, a későbbi hódítók szerzetest már nem, birkát viszont annál többet talált a szigeten. Évszázados, behozhatatlan előnyük van eme jószágoknak a szaporodásban. Ami még a birkánál is több van, az a madár. Ez olyannyira az ő területük, hogy képesek rátámadni az emberre és elüldözni, ha a fészkeik közelébe merészkednek. Ez az egyik utolsó hely a világon, ahol az állatok a főnökök. Eléggé félelmetes tud lenni, amikor egy 20-30 hatalmas madár a fejed fölött károgva köröz. Chuck Norris legyen a talpán, aki nem szedni a sátorfáját azonnal. Mi szedtük.

A helyiek csodás szimbiózisban élnek a természettel, de északi túlélők lévén, el is veszik azt, ami jár nekik belőle. Például simán megeszik a bálnákat, ha azok véletlen beúsznak a fjordokba. Sőt, ez a ritka esemény hatalmas szerencsét és egyben össznépi bulit is jelent a hagyományok szerint, mert ha ilyesmi történik, a falu minden lakosának részesednie kell a véletlen zsákmányból. Megkezdődik tehát a hatalmas cet parton történő össznépi feldarabolása. Közben persze elfogy némi lélekmelengető védőital is.  Évszázadok óta így csinálják ezt és nem értik, miért reklamál a Green Peace és a többiek. Hiszen ha egy bálna beúszott az egyre keskenyedő fjordba, hogyan is lehetne kiterelni őt onnan, gyakorlatilag jót tesznek vele, amikor megölik.

A Feröeriek nagyon megbíznak egymásban és az idegenekben is. Nem az a meglepő, hogy sem a házakat, sem a kocsikat nem zárják, hiszen hova is menekülnék a lopott járművel, hanem az, hogy képesket az értékeiket, táskájukat pénztálcájukat őrizetlenül hagyni. Amikor az első napon elestük a motorral, saját bőrünkön tapasztalhattuk meg a helyeik végtelen bizalmát. Amíg a motort ügyes szerelők kalapálták, addig a szerviz tulajdonosa meginvitált lakásába, de mivel neki más dolga is akadt, ott is hagyott minket ugyanazzal a lendülettel, hogy bártan együnk, igyunk, pihenjünk nála. Ott álltunk a lakásban, ami nyilvánvalóan tele volt értékkel, és azon gondolkodunk, hogy ez most komoly-e. Nem ehhez a bizalomszinthez szoktunk. Ezért is elvarázsolt hely a Feröer-szigetek, nemcsak azért, mert gyönyörű.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.