Az elmúlt években kizárólag két célból mentem Londonba: bulizni és vásárolni. A kötelező körökön, például őrségváltás, Big Ben és Tower stb., évekkel ezelőtt túlestem, tehát tényleg csak az előbbi két aktivitás motivált abban, hogy újra és újra a városba látogassak. Tiszta "sex and the city" érzés...

Nem így az idén. A buli magától érthetődően kiesik, ha egy 7 hónapos kúszó-mászó lénnyel vagy, a vásárlásról meg annyit, hogy mostanában nem esik túl jól a tükör társasága, ami mondjuk jót tesz a hitelkártya-egyenlegemnek. (…szemben a lelkemmel, de ez egy másik poszt lesz…)

Idén barátnőt látogatni, parkokban sétálni és pihenni érkeztem a (nagybetűs) városba.  Alkalmam nyílott arra is, hogy felmérjem, mennyire akadálymentes és mennyire bababarát! Azt hiszem, valahol félúton lehet Budapest és Amszterdam között. Nagy problémám nem volt, de azért igen sokat cipeltem a kocsit a szűk metrófolyosókon, főleg a nagyonbelvárosban.

Amire viszont nem számítottam: kétszer is leszállítottak a buszról, mondván egy szép piros emeletes buszon csak két babakocsi (buggy) lehet egy időben, ez a szabály! Egyik alkalommal egészen megszégyenítő módon jött utánam a sofőr, és mint valami bliccelőt tessékelt le a járműről, rosszálló tekintetek kíséretében. Annyira meglepődtem az egész szituáció morbidságán, hogy még a megváltott jegyem árát is elfelejtettem visszakérni... Abba bele sem akartam gondolni, hogy mi van akkor, ha egy ovi van az előző megállónál. Akkor talán ki kell várjam, mire az összes porontyot hazabuszozzák a szüleik?!

Szóval az idén "buggy and the city" feeling volt London...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.