DSC_2855.JPGFél és 2,5 éves kora között zászlós menetben voltunk Adéllal, szinte semmi gond sem volt vele. Vagyis azóta, mióta a táplálkozási szokásain nem idegesítem magam. Aztán egyik napról a másikra, különös alattomossággal, előre megfontolt szándékkal ért utol minket minden szülő rémálma, a dackorszak…

Tünetek:

Minden gyereknél máshogy zajlik le, csakhogy az én tündi-bündi, örökké mosolygós mindenkit imádok és ők is engem kislányomnál meglehetősen kontrasztos a változás. Adél a másodperc töredéke alatt változik át kisangyalból apró dühgolyóvá és látom, amint szenved, küszködik, próbálja menedzselni az érzéseit, a sérelmeit, de sehogy sem megy. Először többször, türelmetlenül elismétli, amit szeretne, rögtön egymás után háromszor nyomatékosítja igazát. Ha 1,5 másodpercen belül semmi változást sem tapasztal, akkor elkezdi egyre hangosabban mondani, a végén már sírva, üvöltve, toporzékolva hozza a klasszikus hisztit, aminek a csúcspontján értetlen közönségébe harap. Jó nagyot, mind 20 foga nyoma ott marad!

Extra fícsör, hogy Adél elég szépen beszél, nagy szókinccsel, így aztán egészen pontosan le tudja írni, mi a baja, mit akar, de azonnal. Persze gyakran van úgy, hogy dühében elfelejti a siralmát és akkor csak annyi érve marad, hogy őt bizony bántották. Azt hiszem ez így sokkal szórakoztatóbb, mintha csak artikulálatlanul sírna valamin, amiről nem tudja elmondani mi. Ellenben a problémák tárháza is szélesebbre nyúlik…

 

Diagnózis:

A hiszti kiváltója rendszerint valamilyen teljesen vad ötlet, amit Adél kifundál és nem nagyon érti, mi a baj azzal, ha a kávéba tusfürdőt adagolunk, miért nem segíthet húst vágni a nagykéssel, miért lesz koszos, ha a bicikliláncot markolássza. Ezen kívül mindent egyedül akar csinálni, mindenben segíteni szeretne, és persze totálisan kikészül, ha nem bírja el az 3 kilós szatyrot. Gyakran a saját elvárási húzzák fel, például puzzle rakás közben számtalan dührohamot kap, ami kívülől nézve egészen szórakoztató látvány, ahogy küzd saját magával. Nehéz azonban külső szemlélőnek maradni, ha az ember magzatáról van szó…

 

Terápia:

Igen, persze el kell magyarázni a gyereknek szép szóval, hogy miért nem kellene azt csinálnia, amit őt szeretne csinálni – mondják az okosak. Ja. Ez viszont igen korlátozottan működik, hiszen a dac az érzelmekről szól és nem a racionális magyarázatokról.

Amikor először tapasztaltam Adél dührohamait, bevallom, megijedtem. Egyszerűen csak nem értettem, mi történik vele, vissza akartam kapni az én mosolygós kislányomat. Magam is dühös lettem, ami nem segít, sőt inkább felerősíti a tüneteket. Idővel rájöttem, nincs más választásom, mint higgadtnak maradni és inkább valamiféle szórakoztató műsorként felfogni az efféle előadásokat, ahova premier plán jegyet kaptam a díszelőadásra. Most itt tartunk.

 

Nem tudom, még mi vár rám, meddig tart ez a korszak, hogy Adéllal ilyen nehéz szót érteni, nem tudom, még hányszor hívnak be a bölcsibe, hogy „harap a gyerek”. Remélem egyszer csak vége lesz és megnyerem ezt a csatát. Mert bizony nagy harc ez. A szülő-gyerek viszony a legkevésbé sem demokrácia, és a dackorszak során osztjuk ki a szerepeket, itt dől el, ki lesz a főnök. Ezért aztán sok szülő itt is rontja el, azzal, hogy pusztán jóindulatból, szeretetből, konformizmusból mindent megenged/megvesz dacos gyerekének. Ez pedig egy jó recept az „akaratgyenge-szerencsétlen” gyerekhez. A ló másik oldalára sem szabad átesni, néha megrettenek, amint hallom, hogy szülők úgy beszélnek gyerekeikkel, mintha azok állatok lennének. Ez pedig a legjobb út a frusztrált gyerekhez. Azt hiszem, van némi összefüggés a szülői intelligencia és a dackorszak kezelése között.

Mindenesetre én próbálom jól csinálni, de sokkal nehezebb ügy, mint egy komplikált prezentációnál állni a sarat.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kapirgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr194721860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ROTFL Manó 2012.08.21. 14:49:24

Láttam egy olyan videót a TeCsőn, ahol a dacos gyerekre rájött a fent említett dühroham, erre válaszul az anyja is földhöz vágta magát és ő is elkezdett a hátán fekve toporzékolni a pláza játékboltjában, a sorok közt, arról ordítva, hogy ő mit akar. A gyerek meg abbahagyta a hisztit és tágra nyílt szemmel, csodálkozva nézte az anyját, merthogy azért ezt még ő se várta volna a felmenőjétől.

Ha esteleg netántalán megfenyegetnéd a gyereket, hogy ha nem hagyja abba, akkor szétvered a seggét, arra vajon mi lenne a viszontválaszreakció?

miislegyenanicknevem 2012.08.21. 17:17:28

nekem a két nagylányom teljesen más temperamentum. a nagyobbik a legnagyobb hiszti közepén is meggyőzhető volt észérvekkel. például hazafele a lépcsőházban (4. emelet, lift nélkül) tele vagyok szatyrokkal, és vinnyog, hogy vigyem fel. ilyenkor leguggoltam hozzá, és először is megkértem, hogy ne ordítson, mert nem fogja hallani, amit mondok neki, és így én sem értem, mit akar mondani. ilyenkor tényleg elhallgatott, hüppögött, és meghallgatta, hogy nem tudom felvenni. és megértette!
na a második lányom nem. ugyanez a szitu: masszív üvöltés. levegővétel nélkül, max hangerőn. és nem hagyja abba. egy pillanatra sem. nem lehet elterelni, nincs értelme megfenyegetni, lekenyerezni sem. engedni meg hát mégsem lehet a hisztinek. ilyenkor kb. 20 perc lilára üvöltés, és a végén olyan fejet vág, mintha ő tenne szívességet, hogy akkor feljön a saját lábán. ilyenkor próbálom nem szembe kinevetni...
most már a kisebb is 5 éves, igen ritkák az ilyen "rohamai", szép lassan elhagyta, de néha még mindig produkál lehetetlen helyzeteket. például puddingot kér, ami nincs itthon, vagy fel akarja venni azt a szandit, amit már évek óta kinőtt, és már nincs is meg. 10 ilyen szituációban megérti, hogy nem lehet, vagy elfogad más uzsit pl, de 10-ből egyszer "átkapcsol", és akkor nincs más, ki kell várni a 20 percet, hogy aztán hüppögve, dühösen, félvállról odavesse nekem: kérek joghurtot uzsonnára!... igazán jó fej

Da Real Knee Grow 2012.08.21. 17:18:10

El kell küldeni a gyereket nagyihoz anti-dac tréningre. Velem is ezt csinálták röhögve a rohadékok. Hát most már nem nevetnek, hacsak nem a jóbarátokat játszák az öregek otthonában ÁÁÁHÁHÁHÁHÁHÁ.
kühüm. elnézést.

Asszem 2012.08.21. 17:18:12

Találj ki valami azonnali és következetesen alkalmazható büntetést, ha harap (ízlés dolga, akár szájra kis legyintés is lehet, akár csak az, hogy leguggolsz hozzá, hogy egy szinten legyél vele, erőteljesen lefogod mindkét kezét, a szemébe nézel és nem mosolyogva határozottan a szemébe mondod, hogy nem).

Ha hisztizik, akkor állj fölötte és ignoráld. Idővel elmúlik. Ha elkezd harapni, vagy törni-zúzni, akkor jöjjön a büntetés.

Sok sikert és kitartást, ezen a korszakon minden gyerek átmegy, el fog múlni ahogy idősebb lesz.

bucbuc 2012.08.21. 17:18:15

@ROTFL Manó: Abbahagyná.

Elég hatékony.

fizetekmegegysort 2012.08.21. 20:59:45

Egy gyereknél baromi jól tudtam kezelni a hisztit. A gyerek is olyan volt, én is ráértem. Kettővel már problémásabb, különösen, ha a kicsi épp akkor kezdi életveszélybe sodorni magát egy mutatvánnyal, mikor a nagynak hisztizhetnékje támad. ;)

csib · http://kapirgalo.blog.hu/ 2012.08.22. 08:57:28

@Da Real Knee Grow:
Nálunk nagyinál a dackezelés abból áll, hogy mindent megkap, amit csak kitalál...

escargot 2012.08.22. 16:02:59

Engem az első hisztim alkalmával bezártak a nagyszobába, "majd abbahagyja" jeligére. Másfél óra múlva aludtam el a kimerültségtől. A második alkalommal öt perc után feladtam. Harmadik alkalom nem volt. :)

csib · http://kapirgalo.blog.hu/ 2012.08.22. 17:26:34

@escargot:
Hatott rád az operáns kondicionálás. Más szóval gyorsan tanulsz. :)

escargot 2012.08.22. 23:49:54

@csib: Ja, erről multinál már papírom is van (lásd még: 360 fokos visszajelzés :))

csillagbogyo 2013.10.08. 10:09:34

Amikor elkezdtem bébi szitterkedtem azt mondta az anyuka, hogy csukjam rá az ajtót a gyerekre ha hisztis és hagyjam ott. Na ezt nem mertem, mert néha úgy belejött a dologba, hogy a fejét verte a padlóba... ehelyett elővettem egy mesekönyvet és fennhangon elkezdtem neki háttal, magamnak mesélni. 1-2 perc múlva csend lett és fülelt, 3-4 perc múlva már ott ült mellettem és a mesét hallgatta...

csillagbogyo 2013.10.08. 10:12:03

Elnézést az elírásért. Annyit hozzátennék még, hogy kb. 4. 5. alakalom táján a hiszti anya után elmaradt, ha meg látott a kis 2 évesem, legörbült a szája, "hol van anya"? "Anya tanulni ment" Megszeppent nézés...Aztán hozta az épp kedvenc mesekönyvet, befészkelte magát az ölembe és jöhetett a mese :)

Tyto Alba 2015.10.25. 03:44:25

Ha harap, nem meglegyintem, hanem szájonverem. Ha unokám lesz, azt is, nem érdekel. Harapni tilos.

csib · http://kapirgalo.blog.hu/ 2015.10.26. 09:20:32

@Tyto Alba:
Arról hallottál már, hogy erőszak erőszakot szül? Ha szájon vered, biztosra veheted, hogy máskor is harapni fog, te meg egyre nagyobbakat ütsz és ő is ... Sajnos a gyerek-nevelés nem ilyen egyszerű, hogy jól pofán verem és jó lesz, hanem kell hozzá némi intelligencia. Ha ilyen egyszerű lenne, nem lenni ennyi frusztrált, agresszív felnőtt.
süti beállítások módosítása