Kambodzsa szívszorítóan szerencsétlen hely. Felejtsük el Angkort és annak környékét! Aki csak ennyit látott az országból, fogalma sincs róla.

Ritka szerencsétlen múlttal rendelkezik ez az ország, és pont ez teszi a jelent olyan reménytelenné. Amikor mi magyarok sírunk a történelmünkön, mindig a khmerek jutnak eszembe. Nekik kijutott a balsorsból, őket valóban jól "megtépte", ők tényleg "megbűnhődték a jövendőt".

Fényes kora-középkor után (ld. Angkor, de erre még visszatérünk) gyarmatosítás következett, ami önmagában még nem lenne végzetes, hiszen voltak olyan idők, amikor néhány ország a fél világot uralta, és azóta sok ország ezek közül egészen szépen fejlődik. Kambodzsának a XX. század tett be. Akkor, amikor a hidegháború éppen enyhülni látszódott, amikor Vietnámban végre béke lett, ebben az országban olyan terror zajlott le, mint soha sehol azelőtt. Talán nem mindenki ért velem egyet, de a vörös khmerek diktatúrája egy napon említhető a zsidóüldözésssel, csak mivel a szegény kis ázsiaiaknak se pénzük, se hatalmuk nem volt sose, a világ még csak fel sem figyelt a mészárlásra. A holokauszt során 6 millió zsidó halt meg, a vörös khmerek 3 millió honfitársukat irtották ki. Ellenben az ők csupán 10 millióan voltak, így nagyjából minden 3. embert kivégezték ebben az országban! Egy kezemen meg tudnám számolni, hány emléktábla, kegyhely vagy bármi más létezik a Földön, ami a vörös khmerek áldozatainak állít emléket. Ehhez képest egy külön országot be lehetne rendezni a koncentrációs táborok áldozatinak emlékeivel, ide értve egy komplett könyvtárat és videó tékát is... (a képen az egyetlen nagyobb emlékhely - sajnos nem én csináltam, ugyis a fényképezőnket ellopták az úton - welcome to Cambodia!)

Hogy miért és hogyan kezdődött a népirtás ebben a kis országban, azt egy igen zavaros történet, ami biztos, hogy az öldöklés szisztematikus volt. A kommunista rezsim az értelmiséggel kezdte a takarítást, olyanokkal, akik tanultak voltak, nyelveket beszéltek és gondolkodtak. Aztán jöttek a városiak és így tovább, meg sem álltak a lakosság harmadáig! És mi maradt a végén? 7 millió írástudatlan, vidéki földműves! Hogyan állhatna talpra egy ország gondolkodó és lázadó értelmiség nélkül?

Az ázsiaiak sosem a találékonyságukról, vagy kreativitásukról voltak híresek, ők másban erősek. Kambodzsában már a kezdetektől fogva rossz volt a stratégia. Akkor, amikor a világ nyugati felén a feudális rendszer virágzott, fejlődött a mezőgazdaság és céhek alakulgattak, itt mi zajlott?! Emlékművet építettek. Sok-sok emberöltőn át minden energiát arra fokuszáltak, hogy felépítsenek és feldíszítsenek egy monumentális valamit, amit már maguk sem tudtak a végén, hogy kinek és minek kellene tisztelegjen. Ez Angkor, a világ egyik csodája, ezért a turizmusnak virágozni illene ebben az országban. Mégsem virágzik. Az Angkorba érkező turisták zöme ugyanis valamelyik thai üdülőparadicsomból ruccan át megtekinteni az objektumot és esze ágában sincs mást is látni az országból. A cég, aki üzemelteti a helyet szintén nem kambodzsai illetőségű. Vagyis még a 20 dolláros belépőt sem ők szedik. Ebben az országban semmi, de semmi, ami kicsit is pénzt tudna fialni, nincsen a helyiek kezében. Az összes étterem, szálloda, minden külföldieké. Még az elektromos hálózat kiépítésének koncessziós jogát is eladta a kormány valamilyen magáncégnek, pedig ennél tutibb bizniszt tényleg nincs a földön. Továbbá csak azok az utak épültek meg, amelyek nem sértik a jószomszédok érdekeit. A kambodzsai tengerparton például nincsen repülőtér (egy napi kínkeserves buszozás a fővárosból), és út sem vezet onnan Angkorba, pedig nincsen messze. A kis trópusi szigeteken pedig nem adnak ki építési engedélyeket, nehogy valakinek eszébe jusson itt nyaralni és nem Thaiföldön. Szerintem ezt a korrupciót bármelyik afrikai ország megirigyelheti, olyan mintha ezt országot a szomszédai gyarmatosították volna.

Az eredmény: mérhetetlen és elképzelhetetlen szegénység. Olyan, amitől zokog a jóérzésű látogató az első napon. Olyan, amitől telesírja a kétdolláros reggeli bőségtálat, miután kis mezítlábas gyerekek megcsócsálták azt. Nem pénzt kértek, hanem a reggeli maradékát. És nem úgy mint nálunk, hogy a csöves meg van sértve, ha nem pénzt kap, de azért elteszi a kaját, hátha bagóra tudja majd cserélni a melegedőben... Később aztán könnyebb lett elviselni a koldusok látványát, de nem hiszem, hogy európai ember képes megszokni ezt. Idővel eljut az ember oda, hogy nem azért ad pénzt, hogy segítsen, hanem azért, hogy ne rondítsanak bele az ő idilli nyaralásába. Hogy haladjon már tovább a homokban fetrengő lábatlan koldus a parton, míg ő a naplementét nézi egy koktéllal a kezében. Kambodzsában jöttem rá, hogy koldusnak pénzt adni mindig a saját lelkiismereted megnyugtatásáról szól, és nem a segítségről. Hiszen ezzel pont egy olyan rendszerhez járulsz hozzá, ami sehova sem vezet. Ha segíteni akarsz, ruhát kell vinni az árvaházba, vagy esetleg örökebfodani egy gyereket, talán filmet forgatni a romok között.

Kambodzsával kapcsolatosan nem tudok optimista lenni. Egyszerűen nem látom a reményt, hogy valaha jobb lesz, és jöhet ide Angelina Jolie vagy bárki a hatalmával, mindez csepp a tengerben. Ezt az országot valamelyik nemzetközi szervezetnek felügyelete alá kellene helyezni. Angelina for president. 

A bejegyzés trackback címe:

https://kapirgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr141831003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása