Adél még meg sem született máris többet utazott az átlagos magyar, de akár nyugat-európai embernél…

Még nem is tudtam, hogy a kislány létezik, amikor Münchenbe vittem, ahol hősiesen túlélte a gin-tonik mámoros látogatást a barátnőmnél (akit szintén Adélnak hívnak). 1 hónapos magzati korában ennél sokkal nagyobb útra indult, Törökországba a leendő unokatestvéréhez. Mindezt motorral, át Románián és Bulgárián, de nem ám Isztambulba, hanem onnan még 700 kilométerre, nagyjából a semmi közepére. Ahogy nőtt a hasam, visszakapcsoltunk a sebességből és a nyarat néhány horvát túrával színesítettük. A szigeten töltött hét, a sok koncert, zaj, ügyintézés és idegeskedés ellenben annyira kifárasztott, hogy egy kedves barátunk dél-spanyol rezidenciáján pihegtünk a nyár végén. Bevallom, hogy nem bírtuk ki, hogy béreljünk egy kis motort és járjuk a környéket, parton fetrengés mellett és helyett. A 7. hónapban eljött a pillanat, most vagy soha, itt a nagy alkalmon, hogy a családdal töltsünk egy hetet egy pici holland szigeten, Amelandon. Régóta hívtak már, de has nélkül nem hiszem, hogy ilyen lassított tempójú nyaralásra vágyam volna. Most viszont pont jól esett és azért nem unatkoztunk, mert minden nap bicikliztünk, körbejárva a szigetet. A szokásos nagy téli túránkat persze kihagytuk és decembertől már nyugi volt a kislánynak a pocakban. Ez barátok között is 7 ország.

Csak remélni mertem, hogy a „korai fejlesztés” hatásos volt, és Adél nem fogja zokon venni, hogy élete 10. hetében repülőre tesszük és Hollandiába transzportáljuk eldicsekedni vele a családnak. Attól nem tartottam, hogy ott hogyan fogja érezni magát, mert aludt már „idegen” ágyban és elég vagány természet ahhoz, hogy ne boruljon ki a környezetváltozáson. Egészen addig, amíg látja a szüleit, kapja a kaját és foglalkoznak vele, nem szokott problémázni. Az úttól viszont féltem, ami háztól házig 5-6 óra, ez még egy felnőttnek is fárasztó. 5-6 óra azt jelenti, hogy az úton ennie, aludnia is kell. Végül oda és vissza is sikerült 3 órát végigaludni az útból. Egy-egy megrázkódtatás alatt, mint pl. biztonsági kapu, taxiba szállás stb. kukucskált kicsit és az volt az arcára írva, hogy „Vazze, mi ez az egész? Ki vagy te és mit akarsz? Na basszus, akkor inkább alszom..” Visszafele még a felszálláskor sem ébredt fel, odafelé is csak akkor, amikor a biztonsági előírásokat a hangszóróba üvöltötte Mariann, a vezető légi utaskísérő. Ezt persze zokon vette és kiabált is kicsit miatta. Ezzel nem volt egyedül, mert a napközbeni járatok mindig tele vannak gyerekes családokkal, tehát nem Adél volt az egyetlen kiskorú a fedélzeten aki reklamált, viszont a legfiatalabb volt, az biztos. Mivel gyakorlatilag a gyerektelenek voltak kisebbségben, simán megetettem a gépen, mert akinek volt már kisbabája, az pontosan érti, miért éppen a gépen kell ennie a gyereknek (a válasz: a nyelés megakadályozza a füldugulást, hiszen ő nem tud rágózni, mert nincsen foga). A pozitív diszkrimináció, amit már terhességem alatt is megtapasztaltam Budapesten folytatódott. Mindenhol előre engedtek és nagyon jó fej volt mindenki, az egyik stewardess ölbe is vette Adélt. A német reptéren már nem ez volt a helyzet. Először a csomagok súlyán akadtak fent és végül kukás-zsákokba optimalizáltuk a cuccokat, hogy 2 darab 10 kilós pakkunk legyen. Ezt aztán átérve a kapun visszarámoltunk a bőröndökbe, tehát sok értelme volt ki-be pakolászni az orrszívó-porszívót és társait. Ezután a biztonságiak az alvó gyereket kiszedették a bébi hordóból, hogy azt átvilágítsák, hiszen a fémdetektor nekik nem elég, lehet, hogy nitroglicerint rejtettünk a segge alá. Mondjuk azt, hogy volt nálunk jópár palack lötty és egy kisolló, azt nem vették észre. Ezek után már azon sem voltam meglepve, hogy utolsónak szálltunk be a gépbe, ugyanis nem engedtek előre, viszont gyerekkel elég nehéz felvenni a ritmust nyomulós utasokkal.

Szerencsére ez volt a legnagyobb gondunk, és ha Adél nem is élvezte, de legalább tűrte az utazást. Innen már csak egy pici lépés, hogy ráérezzen az ízére és egyszer elkapja őt is szenvedély, ahogy a szüleit. J

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.